Oszi, a repülő macska

- Miau - mondta Oszi és nyolcasokat írt a lábam köré saját magával.

- Oszi, engedj át! - nehézkesen egyensúlyoztam a hatalmas bazsalikomos ládával. A hegyekből lerohant a tél és menteni kellett a fűszernövényeket a hibernálástól.

- Oszi, el fogok esni benned!

- Miau! - mondta Oszi és valahogy végtelenjellé változott és egyszerre próbált mindkét lábam alá kerülni.

- Hozok neked valamit! - adtam fel. Oszi nem lehet éhes, a múltkor is otthagyta azt a maradék sülthúst, amire pedig olyan büszke voltam.

Kitettem neki egy kis macskakonzervet, amit egy beszívott marketinges Kilencedik életnek nevezett el. Nagyjából olyan jó névválasztás, mint a közeli apartmanház, amit Árnyékmennyországnak hívnak.

Visszatértem a fűszernövényes ládákhoz. Gondosan lemostam őket - miközben éreztem, a kezemre fagy a víz - és elindultam velük a lakásba.

Miaú - mondta Oszi, akit ekkor nem vettem észre. Azt hittem eszik. Miközben a ládával hadonászva próbáltam visszanyerni egyensúlyomat, még láttam, amint Oszi második kozmikus sebességel távolodik a földtől és döbben pofával belecsapódik a házfalba.

Potty - hallatszott valami fura zaj és Oszi szépen lecsorgott a falon.

- OSZI! Jól vagy? - rémültem meg.

Oszi ekkor már lábam körül tekergett, felnézett és azt mondta:

- Miaú.