- Kér még valamit?
- Azt hiszem nem.
Yoda elégedetten pislogott. Prága közepén ültünk az Orloj árnyékában. Felettünk a trombitás fújta, mellettünk a téren hömpölygött a tömeg, elôttûnk meg egy kacsa és némi disznó hevert.
A Mester belelefetyelt vizébe. Csehország nem a szívélyes szolgáltatószeltoráról híres. Turisztikai szempontból kevés felkapottabb helyen ülhettünk volna. Ehhez képest a kétszemélyes tálhoz nem hoztak egyetlenegy tányért sem: oldjuk meg. Yoda ellenben minden figyelmet megkapott.
- Kér még vizet?
Yoda ugyanolyan edénybôl lefetyelt, mint amilyenbôl a szomszéd asztalnál ülô argentin fickó ette a salátáját. Csak Yoda tálját biztosan elmosták elôtte.
A drága teraszon tôlünk semmit se kérdezett a személyzet, Yodát azonban ajnározták.
A morc fickó ai csomagmegôrzôben gügyögô csecsemôvé változott, ahogy a Mester ráemelte bozontos szemöldökét.
A kávézó házsártos banyájából szimpatikus nô lett Yoda egy faroklebegtetésétôl.
Megállapítottam, Prágába kutyával kell utazni. Yoda megbabonázta a cseheket.
2012. július 5., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hát igen! Most már biztos, tud valamit a Mester! Valahogy puhatold ki mivel szeliditi meg a banyákat, morcokat! :)
Megjegyzés küldése