2012. július 21., szombat
Sorszámért állok sorba
Éveken át magyaráztam, hogy Magyarországon az okmányirodák tökéletesen mûködnek. Tévedtem. Már nem.
A hideg nyári szél beletépett a szakállamba, ahogy megálltam a sor végén.
7:00
Reggel.
Vasárnap.
Központi Okmányiroda.
Pár napja Á-hoz igyekeztem, amikor felhívott, hogy mentsem ki a bankból. Lejárt a személyije és sûrgösen utalnia kellene pénzt. MOST.
Elmennék és elküldeném-e én.
Egy jó ribizlifozelek ahol tud, segít. Vigyorogva beperdültem a bankba, szütyôm mélyébôl elôástam a pénztárcát, személyit, letettem a dokumentet a pultra: lejárt.
Öt napja, de ez lényegtelen.
Szerencsére volt nálam egy másik dokument.
Pénz utal.
Ribizli önkormányzathoz beperdül. Ribizli emlékei szerint az okmányirodák jól mûködnek.
Személyi kéne.
Húzok.
Volt idôpont. Augusztus 10-re. Július közepe volt.
- Ha foglalnék idôpontot interneten vagy telefonon?
Az ôr belenézett a papírokba.
- Lehet. Augusztus közepére lehet foglalni.
A fickó kedves volt, adott egy papírt Budapest összes okmányirodájának címével.
Párat felhívtam.
Amelyikkel tudtam beszélni, az augusztus közepét és végét emlegette.
De a központi okmányirodában hétvégén - vasárnap is! - van félfogadás reggel nyolctól.
Szombat reggel nyolckor ott álltam az esôben az okmányiroda elôtt.
- Mára már nincs sorszám - mondta kedvesen az ügyintézô. Próbáljon reggel hétre jönni.
Megpróbáltam.
Sikerült.
Harmincharmadik voltam.
Elkezdtem sorbaállni sorszámért.
Foly. köv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése