2012. július 15., vasárnap

Romok a búzamezôben

Tok


- Tökön romok?

Nagyjából úgy néztek rám, mintha azt mondtam volna, hogy egy meztelen nôt láttam a Lánchidon sétálni.

De ott voltak.

Tok

Elôször ugyan megpróbáltam rohammal bevenni kocsival egy helyi gyártelepet, de aztán hála a telefon térképének, egyenesbe jutottunk. Egy meglepôen jó minôségû aszfaltozott úton haladtunk elôre, majd pár méteren át megszünt az aszfalt, de ezt követôen ismét tûrhetô lett az út.

Autóztunk a mezôben és a navigátorok a telefon képernyôjén lesték a kék pontot, ami a rom helyét jelzô lila gombostûhöz közeledett.

- Ott van!

Tok

A rom alig látszott a fényes felhôk elôtt csillogó learatott búzatáblában, de a gps nem hazudott. Ott voltunk.

Én a templomot, Yoda a bokrokat, Picúr az egereket leste.

Tipikus Árpád-kori templom volt. A doboztemplomot apszis zárta le, a bejárat - és az ablakok is - délre néztek, a szentély meg becélozta keletet.

Yoda and the ruins

Hat-hét méterre emelkedtek ki a romok a szántásból. A távolban egy kombájn pöfögött. Amikor eltünt, megszünt a huszonegyedik század. A hullámzó dombok mögött egy magaslatról lenézett ránk a budajenôi kápolna, a másik irányból pedig a zsámbéki rom integetett.

Körbejártuk a romokat, közben Picúr tönkretette a tarló egereinek napját, aztán visszatértünk a jelenbe. 

Nincsenek megjegyzések: