Már szinte otthon voltam. Kanyarodtam be a behajtóra és örültem, hogy leülhetek, elképzeltem, ahogy nagyon kortyolok a forró kakaóból és Yoda hozzámbújik, miközben kinn a higany kiesik a hőmérőből. (Milyen hülye szó, hőmérő, hol van itt hő?)
Sötétedett, nem is néztem a behajtót, gondosan eltakarítottam onnan minden havat és jeget körömkefével. Volt ott valami fehér, de hát itt mindig szállingózik valami.
Kanyarodok, kanyarodok, aztán valami azt mondta:
- Reccs - aztán megálltunk.
Kinyitottam az ajtót és bokáig elmerültem a hóban.
Rövid terepszemle után kiderült a szomorú igazság: egy hókotró még egyszer letakarította az utcát, különös tekintettel a szélére, ahol az elmúlt napokban autók parkoltak és nem lehetett söpreni. Ezt az összes havat a hóeke kitolta a szélre. Azaz ez már nem is hó volt, hanem részben sós hóból készül jégegy. Ennek a közepében ült az autó.
Hólapáttal nemlehetett hozzáférni, így elővettem a csomagtartóban Boston óta pihenő nyuszibulldózert és ásni kezdtem.
Negyed óra ásás után néztem meg a hőmérőt. Egy hiján húsz volt. Minuszban.
Ekkor beültem az autóba és rövid hintázás után kijutottam.
A jól végzett munka jutalma az volt, hogy letakaríthattam (újra) a járdát is.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Szép termés! Én hópárti vagyok (bocsi), de a mínuszokat ki nem állhatom:(
Jelenleg olvad, a tegnapelőtt leesett 15-20 centi hó, gondolom reggelre jégpálya lesz. Ha holnap nem, akkor hétvégére tuti, mert ide is jön a mínusz 15...
A hóval még tudok mit kezdeni:)
csak hogy tudd. Ez az eszköz a volt szovjet hadseregben komoly harcértékkel bírt. :)
Megjegyzés küldése