2013. március 8., péntek
Viking főzőiskola
Vikingéknél ég a világ,
sütik már a rántott békát
zime-zumm, zime-zumm.
- Vigyázni kell ezekkel a késekkel, nagyon élesek.
Elhittem. Egy óvatlan mozdulatra a kés fél centire szaladt bele a keményfa deszkába és még csak erőlködni se kellett. Az volt az érzésem, egyszerűbb lenne kettévágni a deszkát az alatta levő gránit konyhapulttal együtt, mint kihúzni visszafele a kést. Olyan volt a rozsdamentes bőkő, mint egy lézerkard. Csak a lézerkard kevésbé fényes és kisebb.
A Viking főzőiskolában voltunk, ahol olasz halrecepteket készítettünk. Ennek a főzőiskolának nem az a lényege, hogy megtanítson főzni - azt senki se fog 3 óra alatt megtanulni -, de rengeteg jó tippet és konyhafilozófiát lehet tanulni a kurzusokon. Többek közt azt, hogy nem a felszerelés a lényeg és felesleges arra koncentrálni - kivéve, ha éles késről van szó és a szakács nem körömpörköltet akar csinálni.
Mindig is a kiscsoportos oktatás híve voltam és ennél kisebb csoportot nehéz lett volna elképzelni: négyen voltunk. Igaz, a csoportok maximálisan 12 fôvel indulnak és ez egy szerencsés véletlen volt, de akkor is élveztük. Gyakorlatilag személyreszabott instruktorunk volt.
Négyünket egy szakács és a kukta oktatott.
Öröm volt így főzni. Ha kellett egy kis hagyma, a szakács, egy vékony lány csak felvonta a szemöldökét és már ott is volt előtte egy hagyma, ha kellet egy darab hal, a vizilény már jött is uszonycsattogtatva a hűtőből.
A Viking a létezô legjobb konyhaferszerelések egyike. Amikor a cég felszerelte a bemutatóteremként is mûködô konyhát, minden fôzni szeretô ember álmát testesítette meg.
Olyan volt a terem, mint a fôzés szentélye, áldozati lángokkal, áldozókövekkel, medencékkel és négy áhitatos tanonccal.
Egyszerre két fogást készítettünk, egy garnélarákos halsalátát és egy tésztát kagylóval és töltötthallal.
A csak elvetemült fôzômûsorok leghagymázasabb epizódjaiban látott nevenincs eszközöket az ôslakosok sem ismerték fel, használatukról pedig fogalmunk se volt.
Az alapanyagok azonban lassan alakot öltöttek a tálcákon és a lobogó vízben kinyíltak a kagylók és pirultak a rákocskák. Kötözött hal vette körül a tölteléket, servegve sült az olajban, majd elnyúlt tányérunkon.
Elmélyülten ettünk - és még mosogatni se kellett utána.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Kár hoyg csak tengeri kütyüket főztetek. DE az óra jó lehetett. :)
mar miert lenne kar?
Hát ha bármi másból főztek volna, akkor én is mentem volna. Nálunk a hal sajnos nem nagyon nyerő. Jó ha a családba havonta egyszer bele tudok nyomni valami halételfélét. De biztos remekül szórakoztatok, és biztos finom is volt, mert a tányéron is guszta.
Régi, "csendes" olvasó vagyok. Nagyon szeretem a blogodat kedves Ribizli, mert így sose ismerhetnék meg egy távoli országot és igen jól szórakozom a bejegyzéseken.
A képen látható ételek receptjét esetleg leírnád?
Megjegyzés küldése