- 40 perc múlva jövünk - mondtam.
Beállítottam a telefont 16 percre és elindultunk.
Yoda lelkesen jött, azaz vezetett mindaddig, amíg meg nem szólalt a vekker. Ezt ô már nagyon is ismerte. Ilyenkor megyünk haza.
Erre most gondolt egyet és lelassult, mint egy túlgombázott sámán. Lépett egyet, szagolt, lépett kettôt hátra, szagolt, lépett egyet oldalt, szagolt...
- Yoda...
- Igenis - felelte és lépett hármat hátra.
Még így is idôben voltunk.
Yoda megfontoltan emelgette teleszkópos póklábait.
24 perc telt el, amikor csöngött a telefon.
- Ne késsetek el, mert idôre megyünk.
Még egy szót se szóltam a Mesternek, amikor Yoda ràkapcsolt és második kozmikus sebességel kezdett hazafele rohanni.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
1 megjegyzés:
Tegnap láttam Yoda alteregóját a Bartók Béla úton. Felemelő érzés volt!!! Bár, egy kicsit bántott, hogy Yoda alteregó, szemmel láthatóan, nem érezte ugyanezt.:O(
Megjegyzés küldése