Szekszárdi tábla

Szép dolog, hogy gondolnak azokra, akik belerokkantak és belehaltak a munkába.

Remélem, az üzenet az világos: NE DOLGOZZÁTOK AGYON MAGATOAKAT!

Köztársasági elnöki gondolatok

Az ideális köztársasági elnök az, aki nem akar köztársasági elnök lenni.

Ez világos.

Úgyhogy, amikor a Nép választja az elnököt (ami ugye majd garancia lesz arra, hogy az elnök a politikától független legyen -sátáni kacaj), akkor ott lesznek a jelöltek, akik közül egyik se akar elnök lenni. (Most nekem Monty Python legszebb pillanatai jutnak eszembe.) 

A vitán majd egymásra licitálnak, hogy ők mennyire nem akarnak elnökök lenni. Vagy el se mennek a vitára. Meg se szólalnak. Nem is jelentkeznek.

Azután a Nép megválasztja azt, aki a legügyesebben vonakodott.

Vagy azt, akinek a legnagyobb a pofája, hogy ő mennyire nem akar elnök lenni.

Mosdó pénztár

 

- Mosdó pénztár - a klasszikus értelmezés szerint ott mosdanak a pénztárak, de ennek ellentmond a toilet cash desk felirat.

- Bizarr, bizarr - morogtam, aztán fizettem a pisilésért  

Tiszta volt és ez a lényeg.

Meg az, hogy kártyával is lehetett fizetni. A cash desk-nél.

Territorialitás

- Ide nem jössz be!

- De itt én...

- A hóra kijöhetsz, de ide be nem!

- De én itt....

- KIFELE!

Ekkor eluntuk és kitettük a felbőszült, csattogó szarvú szarvasbogarat a kertbe.

Tatai szobor

 

UPDATE: A hölgy Amphitrité. Köszönöm TM-nek, hogy tudta!

Tatán egy szépen felújított első traktusú, de még helyenként egy kis munkára váró palota hátsó udvarán találtunk egy érdekes szobrot.

Nem tudtam (mert több évtizedet töltöttem hiányos mitológiai tudásom elfelejtesével) kit ábrázol.

Több elméletet találtam ki a flegma, lepedős hölgyről.

1. Horgász és mindjárt belenyúl a hal szájába és kiakasztja a horgot  

2. Bűvész. Mindjárt azt mondja, “csiribi-csiribá” és kihúzza a hal szájából az imént levarázsolt melltartóját.

3. Halidomár. Mindjárt bedugja fejét a hal szájába, majd kihúzza, meghajol és várja a tapsot.

4. Halorvos. Mindjárt belenyúl köpenye zsebébe és egy csukamájolaj tablettát dob a hal szájába. Ja, ez nem jó.

Bónusz: hogy kerül alga a csobogóba? A tóból jönne a vize?

Tatai vaktérkép

 

Nemrég írta egy ismerősöm, hogy a vakrandi szó kerülendő, mert sérti a vakokat és jobb helyette a “meglepetésrandi” kifejezést használni. 

Én nem igazán értek ezzel egyet, mert szerintem nem sértő, de biztos, hogy nem fogom semmiféle randira hívni  

Az viszont nagyon pozitív, hogy Tatán is láttam egy nagyon jó vaktérképet.

Tatai - alga a tóba'

Megjegyzés: az alábbi bejegyzés június második felében készült, csak nem tettem fel.

Gyönyörű volt a tatai Öreg-tó.

Miatta Tata Magyarország egyik legszebb városa, majdnem olyan jó, mint Tapolca.

Már megcsodáltuk a múzeumi kávézó erkélyéről. Aztán lesétáltunk a partjára.

Ahogy közeledtünk, a víz egyre zöldebb lett.

A szárazság, a hőség és a rengeteg tápanyag (műtrágya), amit a patakok mostak a tóba egy algakeltetővé változtatták a vizet.

Talán ezért nem láttunk egyetlen vizijárművet és fürdőzőt se a tóban.

Csak egy magányos kacsa haladt algatörőként a sűrű vízben.

Elképesztő volt látni, hogy a "kacsasodorban" hogy megnyílt az alga és hogy mennyire lehetett követni a kacsák mozgását az algában - mint hajókét a tengeren repülőgépről.

Remélem, amikor legközelebb jövök és az időjárás engedi, tudunk csobbanni vagy evezni.

Arról, ahogy a kacsa úszik az algás vízben, készült egy rövid videó, amit itt lehet megnézni.

Tatai múzeum

Ha már Tatán voltunk és ott volt a vár, mondtuk, ne várjon hiába, bementünk.

Bár az ősi turistamondtás azt tartja, hogy hegyet alulról, múzeumot kívülről és kocsmát belülről kell nézni, mi bementünk a múzeumba is - ami azért nem a világ legjobb múzeuma - és triplán megérte.

Megérte, mert hát láttuk a festett római feliratot.

Azért is, mert az ásványtárban boldogan konstatáltam, hogy az én kis magángyűjteményemben az itt kiállított összes ásvány szerepel. Csak némelyik általam gyűjtött specimen jobb volt.

A toronyból pedig jó egyre jobb kilátás nyílt a tóra.

Aztán elértünk a cukrászdába és azt mondtam, "oh", ez az, amikor a múzeumot is belülről kell, hogy a kocsmát meg lehessen nézni.

Ez a kilátás, ezzel a gótikus teremmel tökéletessé tette a várlátogatást.

Legközelebb azért kívülről megyünk be a cukrászdába.

Ribizli szerel

Megjegyzés: Ezt a bejegyzést mindenkinek ajánlom, akinek 42 fokban fizikai munkát kell végeznie a tűző napon. Nekem is.

Ribizli májusban betoldalékolta a swamp coolernek a Mókuska által szétrágott darabját.

Most valaki beleharaphatott, mert az egész miskulancia szétjött és zuhanyozta volna a kertet, ha a laza koradélutáni 42 fokban a víz leért volna a földig. De nem ért le. Elpárolgott.

Ilyenkor Ribizli három dolgot tehet: 1. Elkezdi magyarul tanítani Mókuskát. 2. Elzárja a vizet és átkapcsol a rendes légkondira, amit annyira nem szeret. Nemcsak azért, mert a légkondi üzemeltetése drágább. Azért jobb a párologtató hűtő, mert folyamatos szellőt biztosít, nyitva lehet ajtó ablak, lehet ülni a verandán, Puppey kiszaladgálhat a postással kommunikálni és a levegő párataltalma is nagyobb.

Szóval felmásztam a létrára és néztem mi történt. Valamiért szétjött a kötés.

Összeraktam, miközben szemem sarkából az engem strírölő darazsat lestem.

A kötésnél spriccelt a víz és láttam, hogy a cső egy újabb helyen spriccel, mintha Mókuska megint beleakadt volna kis fogacskájával.

Kivárgtam a sérült részt és áttettem volna az kötés részeit, amikor a középső réz bizbasz lebucskázott a tetőről bele a fűbe.

Ezért vettem a fenti fotón látható készletet: ötven darab ide való alkatrész ugyanattól a gyártótól, aki a kötést csinálta. Ráadásul ugyanaz a méret. Le lehet ejteni pár tucatot, mire elfogy. Amik lebucskáznak a tetőről, azokat meg majd megkeresem, ha fagy.

Hoztam új alkatrészt, köszöntem a darázsnak és fogtam a bizbaszt, ráhúzam a csőre, meghúztam a csavarokat és láttam, hogy spriccel. Szétszedtem és leejtettem a fogót és utána pottyantottam a középső alkatrészt.

Lemásztam a létráról, tettem az eresz alá egy ponyvát, hogy arra essenek az alkatrészek és hoztam új alkatrészt, fogtam a fogót, felmásztam a létrán, köszöntem a darázsnak és láttam, hogy a fogó szétesett.

Lemásztam a létráról, összeraktam a fogót, visszamásztam a létrára, összeraktam a kötést és spriccelt, bele a szemembe, így alig láttam, hogy egy újabb darázs érkezett valahonnan.

Szétszedtem a kötést és láttam, hogy a rézgyűrű teljesen eldeformálódott, ahogy meghúztam. Le se tudtam szedni, muszáj volt levágni. Levágtam, de nem volt több gyűrű a zsebemben, ezért lementem a létráról, kerestem alkatrészt, de nem láttam, mert a veríték a szemembe folyt.

Letörölttem a verítéket és az apróbb bizbaszokból egy maréknyit beleszórtam az ingzsebembe és visszamásztam a létrán. Ezért vettem ötven darabos készletet. Árban ugyanannyi volt, mintha egy kötésnyit vettem volna ugyanennek a cégnek a termékeiből.

Köszöntem a három darázsnak és újra összeraktam mindent. A víz kinyitása után úgy spriccelt, mint még soha, úgyhogy egy negyedik darázs is csatlakozott a társasághoz. Reméltem, hogy fürdeni jöttek. Legalább ez kimosta a verítéket a szememből. 

Víz elzár (lenn), kötés szétszed, látom, hogy a középső gyűrű eldeformálódott csakúgy, mint a középső alkatrész.

Összeraktam friss alkatrészekkel, de folyt, úgyhogy szétszedtem és leejtettem a nagyobbik alkatrészt, ami még az előző szerelésből maradt itt. Néztem, ahogy a réz vacak lebucskázik a tetőről, ugrik egyet az ereszen, rápattan a ponyvára, majd belegurul róla a fűbe.

Lemásztam a létráról, kerestem egy nagy alkatrész és ekkor láttam, hogy ugyannak a cégnek az ugyanolyan éretű alaktrésze nem egyforma méretű. Az eredetin, ami folyik, azon nagyobb volt a lyuk és nem tudta a középső gyűrűt rendesen megszorítani, csak eldeformálni.

Körülnéztem és beleüvöltöttem egy, a kínai minőségellenőrzésre és iparra vonatkozó szarjon sünnel kombinált LFS-t a forróságba, természetesen a legkisebb lyuk vonatkozásában és reméltem, hogy valaki közben befogja Puppey fülét. 

Köszöntem az öt darázsnak, mindent összeraktam és egy csepp víz se jött a kötésből.

Lemásztam a létráról és az első liter vizet azért ittam meg, mert szomjas voltam, a másodikat meg mert jólesett.

De a párologtató hűtő működik és kellemesen hűvösen tartja a lakást.

Tatai római felirat

Tatán betévedtünk a vármúzeumba. (Az vesse rám az első követ, aki maga is bűntelen.)

 

Ott megakad a szemem egy római feliraton (belegondolok, szó szerint értve ez fájdalmas lehet), aztán egy másikon.

Nem sok minden (azaz semmi se) magyarázta a két felirat közti különbséget, pedig egy ilyen részlettel sokkal közelebb lehetne hozni a rómaiakat hozzánk, mint egy teljes császárlistával.

A rómaiak ordenáré, tarkabarka, csiricsáré banda voltak, akikből a karótnyelt klasszicizmus csinált fekete-fehér feliratokat olvasgató klubot.

A feliratok nem olyanok voltak, mint a felső, hanem, mint az alső. Ki voltak festve. Így jobban lehetett őket olvasni és jobban lehetett őket látni.

A rómaiak templomai, épületei is tarkabarkák voltak (lásd az első fotót).

Ezt mind elvesztett a világot fekete-fehérben látó klasszicizmussal, akik igyekeztek nem észrevenni a sok ízléstelen szín maradványait (lásd a színes ebédlőt fenn).

Pedig mennyire más így a világ!

Ing az ablakban

 

Nem tudtam eldönteni, hogy az ing gyárilag szürke vagy kinn felejtették az örökkévalóságnak és most szűri a belváros levegőjét. 

Kapualj

Néztem a kapualjat a rács mögött.

Nehezen döntöttem el, hogy steampunk vagy gótikus horror a műfaja vagy talán urban fantasy esetleg valami noir.

Olyan hely, ahol illegális szervkereskedelem folyik. Vagy zugpálinka. Esetleg zugpálinkában tartósítják az illegális szerbeket.

Aztán néztem a cégtáblákat: nagyon olcsó kell legyen az a home stay, ha valaki ide be mer menni.

Tovább néztem a cégtáblákat.

Nagyon jó orvos kell legyen az a szülés, hogy egy kismama ide bemenjen.

Miccs-recept

- A miccs - mititei vagy mici - a román csevapi - bár valószínűleg ezért az állításért és fordítottjáért gasztroterroristának neveznének ki mindenütt, ahol miccset és csavapit esznek és azonnali hatályal, tárgyalás nélkül a mókusok elé vetnének.

Mindenkinek megvan a saját, családi miccs receptje, amit mi, a család két legfiatalabb nemzedéke nem tanultunk meg és nem tudjuk, hogy milyen.

Csak arra emlékszünk, hogy finom.

Most nyáron Brassóban ezért vettünk egy miccs-sütőt, amit a bimbammal (erről majd később) együtt betetriszeztünk az autó mikrocsomagtartójába és hoztuk haza.

A miccset hagyományosan faszénen grillezik, míg a miccs-sütő (na, ez egy jó mássalhangzótorlódás, miccssütő) gázlángra készült: a láng vizet melegít és a forró vízpára süti meg a kolbászkákat.

Nagybátyámnak volt ilyem miccssütője és ő fantasztikus miccseket csinált benne. Ő már a boltban vette a kolbászkákat  és mondta is, nem olyan, amit az édesanyja csinált.

Én megpróbáltam kitalálni, milyen is lehet a miccsrecept.

Valamit ki is találtam (Hobsbawm ezt a hagyomány kitalálásának nevezi és igaza is van) és mostantól ez lesz a család miccs-receptje.

A miccs darálthúsból készül, lehet, marhahús, sertéshús, bárány vagy akármi. Lehet egyfélehúsból készíteni vagy többféle hús összekeverésével. (Majd alkalomadtán csinálok bölényből is, hadd forogjon Decebal a sírjában.)

Az ősi családi recept - amit majd amúgy is fogok variálni - fél kiló húsból készült, de legközelebb másfél kiló húsból csinálom, ne fogyjon el egy szempillantás alatt, mint ez. Akkor majd lesz benne sertés, marha és esetleg pulyka. Vagy majd csinálok egy bárányos verziót is. A lényeg, hogy a fél kiló az  szublimál és valahogy eltűnik egy fekete lyukban.

Ribizli ősi miccs-receptje

Fél kiló darálthús (legyen inkább másfél...)

Húsleves, úgy két deci vagy ugyanennyi jeges víz. (Nem tüzes, jeges!

2 kanál sütőpor - nagymamám mindig tett bele, úgyhogy én is fogok.

Só, bors, kakukkfű, paprika. Sok. Ne sajnáljuk. (Majd fogok bele köményt tenni, meg mentát is a bárányba.) Meg ami még eszembe jut. 

Mindent összekeverünk, majd 12-24 órát pihentetjük, majd kolbászkákat gyúrunk belőle.

Ezután betesszük a miccssütőbe és megsütjük. Grillezzük. (Már tervezem a faszenes grillező felállítását a kertbe.)

Amikor kész van, akkor nagyon kell arra vigyázni, hogy egyvalaki ne egye meg az összeset.

Salátával tálaljuk. 

Legközelebb göröggel, de most pont ezzel sikerült.

Jóétvágyat.

Szobor a Kopaszin

- De jó szobor! - mondtam, de nem Leóra és Fredre gondoltam Kolodkótól a Kopaszi-gát elején.

Ők tökéletesek voltak és különösen tetszett, hogy amikor benéztem a lakókocsiba, ott volt minden bútor, ami egy guruló házhoz jár.

Az is eszembe jutott, hogy egy nagyon hasonló lakókocsit láttunk évekkel ezelőtt az Antilop-szigeten.

De mondom, nem erre a szoborra gondoltam, hanem a régi malmoknál levőre.

- Hol??? - kérdezte Á, aki hiába meresztette a szemét, nem látta a szobrot, mert rossz helyen kereste. A szobrok ugyanis alapesetben a földön állnak.

- Ott, a malmok közt a levegőben! Nagyon jó kinetikus szobor!

Néztük a mozgó "kinetikus szobrot".

Összenéztünk:

- Az NEM SZOBOR!

A "nem szobor" lassan araszolt tovább.

Leültünk nézni, egyenesen bele valami szúrósba, de addig nem álltunk fel, amíg a "nem szobor" el nem ért a tetőre.

Ahol leszállt, majd elindult visszafele.

Mi felálltunk a szúrósból és inkább kimentünk a félszigetcsúcsra megnézni a Dunát. Ez jobb választásnak tünt, mint a Dürer-kert kötéltáncosa.

A Duna megnyugtatja az idegeinket.