Az utcabál

Évente egyszer az utca lakói tartanak egy bált. Nem igazi utcabál ez, nekem inkább a szó tetszik: mindenki fôz, süt valamit, behúzódunk egy árnyékba és mindent megesznek egy nagy beszélgetés közben.

Az osszejövetelre mindig meghívjuk az önkormányzati képviselôket, akik pár kiváló burger mellett néhány kemény kérdést is kapnak.

Amikor látják a sokadalmat, sejtik, hogy az utca valószínûleg nem jobbra vagy balra szavaz (amik közt normális helyen helyi kérdésekben úgysincs nagy különbség), hanem arra, aki megoldja a problémákat.

Idén két fontos kérdés lett nekik feltéve. Mi van az utca végén levô elhagyatott házzal?
A telken két ház állt, az elsô felújítása elakadt és a tél lakhatatlanná tette, ezért lebontották. A helyén viszont ott maradt a pince. A másodikba beköltözött egy óriási macska és egy bátor hajléktalan, aki nem félt a macskától.
A környék tiltakozására az önkormányzst bedeszkázta a házat, a tulajdonost meg felszólította, tömje be a gödröt, mielôtt valaki beleesik.
Nem tömte be.
Az önkormányzat bírósághoz fordult.
Pont az utcabál elôtti nap hirdettek ítéletet, ezt ismertették a lakókkal. A tulajdonost tizenvalahanyezer dollárra büntették, az önkormányzat betömi a lyukat és az egészet ráterheli az ingatlanra.
A másik kérdés arra vonatkozott, tervezi-e az önkormányzat az utca vagy annak környékének átsorolását családiházas övezetből valami mássá.
A vendégek politikusi szavukat adták rá, hogy nem tervezik.

A politikusok hamarosan leléptek, a szomszédok pedig enni kezdtek. A beszélgetést és az állkapcsok mozgásának zaját csak időnként törte meg egy-egy hangosabb megjegyzés:

- A somlói receptjét elkérhetjük?