- Hozom - mondta a gyógyszerész a gyógyszertárban és hozott valami üvegbe kimért undirító rózsaszín trutyit, ami remélhetőleg elűzi köhögésem maradékát. Annyira undorítónak nézett ki, hogy első látásra megígértem magamnak, hogy meggyógyulok és jó leszek. Ha nem, visszajövök ide a klinikára és ebolát kapok. A betegek nagy része Fekete Afrikából érkezett. A többiek a Szahelből. Ez Utahban, ahol a lakosság 1%-a afro-amerikai, nem kis teljesítmény. A jelenlévők csupa olyan nyelvet beszéltek, amit csak borostyánligás egyetemek antropológiai tanszékein ismernek és jellemzően 4-5 éves kisfiúk és kislányok fordítottak szüleiknek.
Talán ezért is volt enyhén szájbarágós stílusa a gyógyszerésznek, ennek ellenére következő mondata olyan volt, mintha kést forgatott volna a szivemben. Vagy szivattyút az egyamban:
- 6.9 cc-t kell bevenni - magyarázta a gyógyszerész, majd hozzátette - a hetes alatt.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
1 megjegyzés:
Sose fogom elfelejteni, hogy első londoni orvosi vizitem alkalmával milyen hosszan örömködtek nekem, mikor kiderült tudom hogy mi az: fogamzásgátló.
Megjegyzés küldése