Úgy éreztem, nem Utahban vagyunk és nem is az Egyesült Államokban.
Teljesen olyan érzésem volt, hogy valahol a Földközi-tenger partján vagyok, valószínűleg a Balkánon. Vagy a Balatonnál. Nem a párás levegő miatt.
A tó fele minden picit rendezetlen volt. Térképen nem szereplő utak, farmok közé ékelődő lakónegyedek, elhagyatott farmok, épülő lakóparkok.
Aztán ott volt a tó. Pontosabban a Utah Lake State Park, ami olyan zsúfolt volt, mint Füred szebb napjaiban.
A bejáratnál egy mosolygó rendőr fogadott:
- Ma van a Utah Lake fesztivál. Ha a fesztiválra jön, ingyenes a belépő. Ha a State Park-ba jön, akkor tíz dollár.
És kacsintott.
Kiskapu. Kacsintó rendőr. Ilyen nincs Amerikában.
Persze voltak különbségek is. Európában nem általános, hogy a hajót a kisteherautó utánfutójáról rámpán a tóba tolatva eresztik bele a vízbe. Ettől eltekintve a tó teljesen olyan volt, mint a Balaton. Csak a lángossütő hiányzott, de az nagyon.
1 megjegyzés:
Ez nagyon jól néz ki! :)
Képzeld, nemrég a Római parton láttam, hogy ilyen nagy terepjárókkal eresztik a vízbe a csónakokat, amiket utánfutókon hoznak ki a csónakházból.
Sőt, inkább előfutó, ugyanis ezek a járgányok már módosítva vannak és elől is van vonó (toló)horog, így nem kell rükvercben erőlködni.
Megjegyzés küldése