Hó-hó-hó

Kinéztem az ablakon és pislogtam.

Egy szót se mertem szólni, nehogy Yoda megsejtsen valamit.

- Menjünk sétálni! - mondtam ártatlan hangon.

Yoda rámnézett párnájáról.

- Viccelsz?

- Menjünk ki! Sétáljunk!

- Hó van - és ezzel Yoda összegömbölyödött és szinte eltünt a párnája mélyén.

- Gyere! - kinyitottam az ajtót és meglóbáltam a pórázt.

Yoda felnézett. "Ez hülye" - fejezte ki tekintete.

- Gyere!

Yoda feje eltünt a párna karimája mögött.

- YODA! SÉTA!

A Mester megjelent. Lassan, végtelenül lassan kiemelkedett helyéről, megrázta magát és lassan megindult felém, pár perc múlva már majdnem az ajtónál volt, amikor megállt és nyújtózkodott egyet.

Aztán lassan kidugta rókaképét az ajtón.

- Köszönöm - mondta és megfordult, hogy visszamenjen.

- Gyere! Veszünk kabátot is.

- Aha.



Felkaptam a Mestert és a Micimackó fázikot a fülébe duruzsolva kimentünk a házból.

Visszanéztem.



Letettem a földre és innen látszott, mekkora is a hó.



- Most mit csináljak itt? - nézett rám a Mester és elkezdett utat törni magának a hóban. Aztán egy helyen megállt és pisilt egyet, majd megfordult és visszaúszott a hóban a házba.

- Mi lesz a reggeli?