Yoda a hóban

 

Megjött az év első igazi hóvihara. Picit későn, de megjött.

Yodának meg ki kellett mennie.

El is indultunk. Yoda lementünk a lépcsőn és a Mester elkezdett eltünni a hóban.

Pár lépés után Yoda megfordult és visszaiszkolt a házba.

- Erre térjünk vissza tavasszal - mondta és sértődötten bebújt az asztal alá.

Little Dell télen

 

Rengetegszer elautóztunk a Little Dell mellett. Volt, hogy megálltunk őszi szineket fotózni vagy meteorokat nézni, esetleg lábat nyújóztatni az East Canyon fele.

A Little Dell nem kutyás hely, ezért se mentünk be soha. Most azonban Yoda otthon maradt, mi pedig megembereltük magunkat és a hideg dacára bementünk.

Látszott, egy szerelemtől vak(merő) helybeli egy szivet rajzolt a tó jegébe. Mi nem voltunk akkora legények, hogy kimenjünk a hóra.

De lementünk a partjára.

Itt már egyedül voltunk, bár a hóban még voltak nyomok.

Az ösvény itt a mormon honfoglálás és a Kaliforniába tartó útvonalat követte.

Mi az ösvény helyett a partvonalat követtük.

Igyekeztünk nem térdig beszakadni a hó alatt csörgedező búvópatakba.

Itt már úgy éreztük magunkat, mint egy alaszkai kiránduláson.

Ekkor már kezdtünk fázni az úttöréstől és a hidegtől, otthon a mókusok is éheztek, úgyhogy elindultunk kifele, vissza az autóhoz, hogy visszamenjünk a Salt Lake koratavaszi völgyébe.

Utahi tavasz

A repülőn már ennyhén sokkolódó C-nek el lett küldve a helyi mondás, miszerint ha tavasszal nem tetszik az időjárás, várj tíz percet.

Azt is mondták neki, hogy rövid utahi tartózkodása alatt bármire számíthat a strandidőtől a hóviharig. Valószínűleg ezen mosolygott egyet, mint színes kis helyi túlzáson.

Aztán leesett az álla.



Gondolom én, a helyi botanikus kert se ilyen vásárra gondolt, amikor kihelyezte a hírdetést...

Yoda, a transzformer

- Nem akarok kabátot venni.
- Gyönyörű, új bélelt kabát.
- Kabát. Nem akarom.

Azért felvette. A Mester utálja a telet és meggyőződésem, hogy amióta leesett az első hó, folyamatosan az Expediát nézegeti, hogy milyen meleg helyre tudna elvinni minket.

Miután elindultunk a hóban, kiderült, hogy miért nem akarja Yoda a kabátot. Kiderült ugyanis egy eltitkolt tulajdonsága, az, hogy a Mester át tud alakulni Birodalmi lépegetővé.

Hó-hó-hó

Kinéztem az ablakon és pislogtam.

Egy szót se mertem szólni, nehogy Yoda megsejtsen valamit.

- Menjünk sétálni! - mondtam ártatlan hangon.

Yoda rámnézett párnájáról.

- Viccelsz?

- Menjünk ki! Sétáljunk!

- Hó van - és ezzel Yoda összegömbölyödött és szinte eltünt a párnája mélyén.

- Gyere! - kinyitottam az ajtót és meglóbáltam a pórázt.

Yoda felnézett. "Ez hülye" - fejezte ki tekintete.

- Gyere!

Yoda feje eltünt a párna karimája mögött.

- YODA! SÉTA!

A Mester megjelent. Lassan, végtelenül lassan kiemelkedett helyéről, megrázta magát és lassan megindult felém, pár perc múlva már majdnem az ajtónál volt, amikor megállt és nyújtózkodott egyet.

Aztán lassan kidugta rókaképét az ajtón.

- Köszönöm - mondta és megfordult, hogy visszamenjen.

- Gyere! Veszünk kabátot is.

- Aha.



Felkaptam a Mestert és a Micimackó fázikot a fülébe duruzsolva kimentünk a házból.

Visszanéztem.



Letettem a földre és innen látszott, mekkora is a hó.



- Most mit csináljak itt? - nézett rám a Mester és elkezdett utat törni magának a hóban. Aztán egy helyen megállt és pisilt egyet, majd megfordult és visszaúszott a hóban a házba.

- Mi lesz a reggeli?

Szomszédság és eladó hóember

Havazott éjjel.
Havazott hajnalban.
Havazott reggel.
Havazott délelőtt.



Ekkor az egyik szomszéd elővette ötsebességes, botkormányos hómaróját, amiben több az elektronika, mint egy átlagos űrhajóban és mindenkit kiásott.

Ribizli pedig fogott egy táblát és kitette a hókupacra a ház elé: Hóember eladó - nincs összeszerelve!

GPS hiba

Yoda látta meg a reggeli sétakor az autót. Azonnal oda is úszott a hóban, hogy megnézze.

Az autó vezetője vakon követte a gps-t keresztül a sarki irodaház parkolóján át. Itt egészen nyárig egy utca szelte át a parkolót. Az utcát az önkormányzat megszüntette és a kijáratot az irodaház tulajdonosa lezárta.

A gps ezt nem tudta.
A húszcentis hóban a sofőr nem vett tudomást arról, hogy a többi keréknyom másfele vezet és egyenesen nekiment a szegélynek. A szegély lebontotta az autó elejét, az egyterű pedig fennakadt a járdán.

- Azért jó gyorsan mehetett. Ezt hívják nem útviszonyoknak megfelelő vezetésnek és gps-hibának - mondta Yoda és megjelölte az elakadt autót.

Mindennek van ára

Az elmúlt hetekben beszorult a por, piszok, szennyeződés a völgybe és nem volt hajlandó eltünni innen. Inverzió volt.

Napok óta a vasárnap délutánra igért vihart vártuk, ami majd kitakarítja a levegőből a mocskot.

Vasárnap délután szálingózni kezdett a hó.

Aztán szakadt.
Yoda sztrájkolt.

Nekem meg hóba gyökerezett a lábam, amikor kiléptem az ajtón. Húsz centi hó borított mindent.

Miközben a hólapátért mentem, arra gondoltam, hogy legalább tiszta levegőben erőltetem túl a tüdőmet.

Yoda az első hóban

- Yoda!

Csend.

- Yoda! Hol vagy?
- Apátiában.
- Gyere!
- Nem.
- Gyere!
- NEM!
- Menjünk sétálni.
- Nem.
- Gyere!
- Havazik.
- Tél van. És? Attól még ki kell menni.
- Nem.
- Három hónapig tart...
- Kibirom.



Orvul felkaptam a Mestert és kirohantam vele.
Tíz méter után letettem a járdára.
Rám nézett.
- Ez mi volt?
Yoda belépett J kertjébe és fülig merült a hóban.
- Látod?
Aztán aláírta a kertet sárgával és futott hazáig.
- Mit eszünk? Megéheztem kinn.

Síszezon

Reggel fehérek voltak a hegyek.
Séta alatt több síléces embert láttunk. Síelni mentek.



Fenn Snowbirdben csak az elmúlt két nap alatt harminc centi hó esett. Az emberek türelmesen várják reggelente, hogy végezzenek a lavinaellenőrök és megnyissák a sífelvonókat.

A városban a szokásosnál hűvösebb tavasz van - fenn tombol a tél. Akik optimistán megvették a tavaszi bérletet boldogok: még hosszú a szezon.

A legmagasabban fekvő pályák Snowbird és Alta környékén mindenféle becsléseket készítenek a szezonról. Azt mondják, ha nagyon felmelegszik az idő, negyedikéig lehet síelni és akkor bezárnak.

Egy tájékozatlan újságíró rákérdezett:

- Június négy?

- Nem június. Július.

Mit akarok?

Mit akarok én április végén háromezer méteres hegycsúcsok között egy völgy fenekén, aminek legmélyebb pontja is ezerkétszáz méter magasan van?

Mit akarok?

Hogy reggel ne kelljen letakarítani a havat az autóról.

Természetesen óhajom teljesült: gyalog mentünk.

Április bolondja?

Kinéztem az ablakon.

Reméltem, hogy ez egy április elsejei tréfa.

De nem.

Hóvihar újratöltve

- Nézd, nem látszik a szomszéd ház a hótól!
- Csak párás az ablak.
Albak kinyit.
- Így sem látszik...

Szivesebben írnék bejegyzést, aminek nem Hóvihar újratöltve a címe, hanem mondjuk Pulyka újratöltve, de pulyka nincs, hó van. New Englandben kemények a telek, sok a hó, így nem meglepő, hogy egymást érik a havazások. A meteorológusok elképesztő leleménnyel újabbnál újabb jelzőket találnak ki a hóra. Kevésbé havas vidékeken ez egyszerű, egy évben havazik két napot, elsütnek öt-hat jelzőt és le van tudva a feladat.

Kevesebb, mint két hét alatt mi most csodáljuk a negyedik nagyobb hóvihart.
Hajnali kettőre várták a havat. A hókotrók vezetőit éjfélre berendelték és a hókotrókat stratégiai helyekre vezényelték. Egy órával a vihar előtt elkezdték olvasztófolyadékkal locsolni az úttestet. Aztán vártak. A gépkezelők forró kávét ittak termoszból és donutot ettek hozzá. Amikor a hóréteg elérte az öt centis vastagságot, elkezdték kotorni.

Azóta is kotorják.



Az emberek reggel felkeltek, ásót ragadtak és elkezdték takarítani a járdát. (Aki nem takarítja le a járdát, büntetést fizet.) A járda után kiásták az autót, majd bementek a kamrába és mindenféle lomot hordtak ki az utcára és szépen megjelölték velük az általuk kiásott parkolóhelyet.

Bostonban és elővárosaiban csak engedéllyel lehet az utcán parkolni. Ha egy háznak nincs garázsa vagy kocsibeállója, akkor parkolóengedélyt kell kiváltani. Ezzel meghatározott zónában lehet állni.

A helyi szabályozás sok helyen lehetővé teszi, hogy a havazást követő 24, esetleg 48 órában az autósok a házuk előtt "lefoglalják" az általuk kiásott autónyi lyukat. A türelmi idő leteltével a szemetes szépen elhordja a "jeleket". De általában addigra a havat is eltakarítják.

Princess és a márciusi hó

Snow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Havazik. Szakad a hó. Tegnapi nap jégesővel kezdődött, havas esővel folytatódott és hóval végződött. A mai hóval kezdődött és egyelőre hóval is folytatódik.

A Mester gyűlöli. Reggel már tudta, havazik. Mivel Yoda egy zseni, ismét logikusan kezdett gondolkodni:

- Ha ennél a kijáratnál havazik, meg kell nézni a másikat...

Ott is havazott.

- Meg kell nézni a tetőn... - mondta erre a Mester.

Nem engedtem. Felkaptam Princesst és kivittem az autóhoz.



Fenn az egyetemen is volt egy kis hó. A Mester ezért nem akart kiszállni az autóból:

- Végre bemelegedett.

- De kell sétálni egyet.

- De itt benn minden száraz és meleg. Kinn minden nedves és hideg.

Azért elindultunk, egészen az első ajtóig.



- Be akarok menni.

- Most nem oda megyünk.

- De.

- Nem.

- De, nézd, ott van benn egy másik Yoda, és ő is be akar engedni.

Hó

Snow
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel elmentem a boltba.
Nem vettem kabátot.
Havazott.
Kiástam az autót.
Leparkoltam.
Vásároltam.
Havazott.
Kiástam az autót.
Lesöpörtem magamról a havat.
Hazajöttem.
Kivettem a cuccot az autóból és már minden ablakon vastagon állt a hó.

Elolvastam a statisztikákat.
Itt a völgyben nem esik annyira sok hó. Fenn a hegyekben picit több.

Tegnap 8 centi esett fenn, tegnapelőtt 26. Idén 8 méter 15 centi hullott.

Nagyon örülök, hogy nem nekünk kell takarítani a havat a ház elől.

A hegy

Igazából valamelyik hegyi tó partján szerettünk volna sétálni. Esetleg megnézni egy hatalmas vízesést. A vízesés lavinaveszély miatt zárva volt - igaz, víz esett belőle, de a hozzá vezető útra nem lehetett rámenni. A hatalmas, kristálytiszta hegyi tavak pedig befagytak és nem lehetett megmondani, hol kezdődik a tó, a lékhorgász vagy a lék.

Inkább elmentünk az egyik közeli hegyre a Wasatch Mountain State Parkba.

A parkőrnél megkérdeztük, lehet-e bemenni kutyával.
Hiba volt.
A barátságos bácsi elmondta az életét. (Járt Budapesten is.) Részletesen elmagyarázta, a szomszédos hegytetőre vezető ösvényeken géppel letaposták a havat. A többi ösvényen viszont egyáltalán nem takarítottak és ott van egy kis hó. Ráadásul ez a körút csak hátom mérföldes és itt kezdődik a közelben.



Elindultunk felfele. Persze az ösvény kezdete nem volt ott, ahol kellett volna. Azaz nem volt sehol. De hát, három mérföldes szerpentin, csak megtaláljuk előbb utóbb.

A bácsinak igaza volt, tényleg volt egy kis hó a hegyen. Elsüllyedtünk a méteres hóban. Vagy nagyobban. Találtunk egy ösvényt, jódarabig felfele vezetett, aztán lefele és már vissza is értünk az országútra.

Újra kezdtük.
Lassan teljesítettük a három mérföldes távot is.
Aztán meglett az ösvény. Már sokkal jobban lehetett menni rajta, valamivel tömörítették a havat, igy csak bokáig süppedtünk. Yoda imádta, rohant, szagolgatott, nézelődött. Mi mentünk felfele.



Amikor elindultunk, tiszta idő volt. Ahogy közeledtünk a csúcshoz, elkezdett havazni, a csodás kilátásból csak valami kavargó fehérség maradt. Aztán egy pillanatra abbamaradt a havazás és rájöttünk, a hatalmas, 2000 méter magas hegyet, amit lógó nyelvvel, hörögve másztunk meg nála sokkal nagyobb hegyek veszik körül.

A kirándulás végeztével természetesen elállt a havazás is és a Midway nevű kis német falucskából megláttuk a hegyünket. Egy kis dombnak tűnt.