Yoda, a régész

Az útból hamarosan ösvény lett és ott kanyarogtunk a vörös, poros úton a vörös sziklák lábánál. 

Yoda lelkesen nézelődött. 

Hirtelen megláttunk egy törött cserepet a földön. 

- Nézd, az egy basketmaker kerámia. Legalább 1200 éves. 

- Látni - mondta a Mester - jó poros! Majd mindjárt lemosom!

A szórakozott túrázók ösvénye

 - Póráz? Hogy hagy el valaki egy pórázt? - néztem a Mesterre.

- Fordítva rosszabb lenne.

A kesztyűt értettem, a pórázt is, ha valaki anélkül sétáltatta az ebet.

A kutya bilétát nehezebb volt felfogni.

A rengeteg kesztyűt és kendőt se értettem. Azért volt annyira hideg mostanában, hogy felünjön, hiányzik fél pár kesztyű.

Vagy egy nyaksál. 

- Talán a magasságtól és a kilátástól eufóriát éreznek? - szimatolta az oszlopot a Mester.

- Te eufóráit érzel?

- Nem, nem, ez határozottan nem eufória - felelte Yoda és megjelölte az oszlopot.

Yoda a hóban

 

Megjött az év első igazi hóvihara. Picit későn, de megjött.

Yodának meg ki kellett mennie.

El is indultunk. Yoda lementünk a lépcsőn és a Mester elkezdett eltünni a hóban.

Pár lépés után Yoda megfordult és visszaiszkolt a házba.

- Erre térjünk vissza tavasszal - mondta és sértődötten bebújt az asztal alá.

Magánszobrok 1 - Yoda és a krokodil

 Bevezetés: Salt Lake Cityben sokan szobrokat állítanak a kertjükbe. Ezek hol jobbak, hol rosszabbak, hol nagyon rosszak, de szerintem mindig szerethetőek.

- Mi az? - emelte fel Yoda füleit és aggódva pislogott előre.

- Krokodil, de nem bánt. Fából van. Szobor.

- Szétcincálom! Biztos ami biztos, szétcincálom!

A Mester óvatosan, de bátran közeledett a szörnyhöz.

- Ne cincáld szét! - mondtam - Valaki sokat dolgozott, hogy ide, a járdája mellé kitegye a krokodilt.

Yoda felsőhajtott.

- Akkor nem cincálom szét. Lepisilni szabad?

Yoda unokatestvére

- Ő az unokatestvérem! - kiáltotta a miniatürizált Yodának látszó kutya a képembe.

Yoda érdeklődve nézte a "rokont".



- Nekem sokkal selymesebb a szőröm - jegyezte meg a Mester, miközben mosolyogva üdvözölte a kuzint.

- Füleket fel! - kiáltották egyszerre és felemelték yoda-füleiket.



- Jó, hogy találkoztunk! - köszöntek el egymástól és elindultunk további fákat keresni.

Yoda köp

- Hol a falatkám? - nézett rám Yoda egy röpke reggeli öt kilomáteres séta után.

- Tessék, ül! - adtam neki egy karika müzlit a játék kezdeteként. Yoda leült és megszagolta a falatkát a kezemben.

- Mi ez? - torpant meg a Mester.

- Müzli, Ül! - Yoda csodálkozva felállt.

- Müzli? - és gyanakodva megszaglászta a karikát.

- Azt mondta a doki, hogy ilyenből bármennyit megehetsz és minden kutya imádja.

Yoda a szájába vette a müzlit, óvatosan, nehogy véletlenül is lenyelje. Elgondolkodva nézett a levegőbe, miközben mormogott magában.

- Minden kutya szereti?

- Igen, finom.

Ekkor Yoda olyat tett, amit egy kutya se tud a tudomány jelenlegi állása szerint, függetlenül attól, hogy szereti-e a müzlit vagy sem.

Sugárban másfél méterre köpte a karikát és leült:

- Akkor jöhet a falatka. Látod, le is ülök hozzá.

Furcsaságok boltja

Ha esik, ha fúj (és ha havazik) Yoda szereti reggeli sétája egy részét egy kisállatkereskedésben letudni.

Ha rajta múlna, végig ott takarítana és shoppingolna. A boltban ismernek minket, tudják, semmit se veszünk, csak sétálunk, melegszünk, a Mester esetleg iszik valamit és méltóztatik elfogadni egy-egy falatkát az őt névről ismerő alkalmazottaktól.

- De megváltoztak ezek a halak! - meredtünk rá a “halak megfigyelés alatt” táblára.



Yodát nem érdekelték a “halak”, továbbmentünk és akkor megláttuk a karácsonyi ajándékok non plus ultráját.



Nem tudom, hogy ez az ajándék kóser-e, de az biztos, hogy aki kitalálta, nem az volt a legfényesebb mécses a menórán.

A Csillagok háborújából

- De aranyos kutya, mi a neve? - hajolt le az anyuka a Mesterhez.

- Yoda - feleltem és magyarázólag hozzátettem -, a Csillagok háborújából.

A nő elnevette magát és rámutatott a fiára:

- Luke, szintén a Csillagok háborújából.

Extra séta

- Yoda, nem szeretem a State street-et.

Ez eufemizmus.
A State Street egy kopar, végtelenymül hosszú, lepattant utca, ahol több a kétes alak, mint bárhol máshol Utahban. Összesen.

- Yoda...

Yodát ez nem érdekelte. Úgy ment a State street-en, mintha egy füves, fás rét lenne.

Yoda megjelölte az állam egyik utolsó cipészének a műhelyét, majd az elhagyott vútorboltot, ami valamikor egész terszetős lehetett.



Yoda, menjünk innen!

Nem értettem, itt még eldobált csirkedarabok sincsenek. Az emberi életet rajtunk kívül egy radarozó motorosrendőr képviselte.

Amikor végre elértünk annak a pici negyednek a magasságába, amit tavasszal olyan lelkesen fedeztünk fel, a Mester megfordult és elindult a Community College szökőkútja fele.

Yoda vadászik

Meleg volt. 

Tûzött a nap. 

Elhagytuk a Red Cliffs oázisának hûs árnyékát és a meredek hegyolsdalon másztunk felfele. 

Aztán egy kanyar után ott volt. 

- Yoda, mit gondolsz? - mutattam az óriási nyomokra a sziklákban. 

A Mester megszaglálta a nyomot és felállította a diagnózist:

- Óriáscsirke.

Yoda sétál

- Menjünk séltálni! Menjünk sélálni! - fogadott hajnalban, úszás után Yoda.

Yoda az ajtóban volt és lelkesen ugrált.

- Menjünk, MOST!

- Pisilni kell? Kakilni kell?

- Menjünk, menjünk, menjünk.

Elindultunk.

Yoda nekiiramodott és ment, nagy sebességgel egyenesen. Pillanatok alatt elhagytuk a szokásos területünket és csak mentünk.



Egy szép, addig ismeretlen utcában jártunk csinos, régi házak között.

Még a részletek megnézésére se volt idő, mentünk, mintha egy bölény közeledett volna hozzánk.



Pedig volt itt minden, íves ablak oszlopfővel, százéves kerítés kapuval (lásd az első fotót) és fák, fák, amiknél a Mester meg-megállt.




Én jobban megcsodáltam volna pár házat. Példálul az erkélyeset.



Nem gondoltam volna, hogy errefele ilyen szép régi házakra bukkanok.



Régi, száztíz éves sorházak elött suhantunk el, aztán hasonló sebességgel mentünk hazafele.



Már otthon voltunk, amikor sikerült megkérdezni a Mestert:

- Yoda, ez mi volt?

- TAVASZ VAN!

Yoda, a transzformer

- Nem akarok kabátot venni.
- Gyönyörű, új bélelt kabát.
- Kabát. Nem akarom.

Azért felvette. A Mester utálja a telet és meggyőződésem, hogy amióta leesett az első hó, folyamatosan az Expediát nézegeti, hogy milyen meleg helyre tudna elvinni minket.

Miután elindultunk a hóban, kiderült, hogy miért nem akarja Yoda a kabátot. Kiderült ugyanis egy eltitkolt tulajdonsága, az, hogy a Mester át tud alakulni Birodalmi lépegetővé.

Utahi ősz

Az ősz Utahban gyönyörű.



Legszívesebben abba se hagytuk volna az egyetemi sétát.



Mások is így voltak ezzel: az emberek kiültek dolgozni a lépcsőkre, a fűbe és mindenki boldogan napozott, amíg még lehetett.



Vagy a szineket fotózta a lemenő nap fényében, mint mi.



Vagy unta az egészet, mint a Mester.