A szokásos.
Egy jó földút, ami időnként járhatatlan csapássá válik.
Vagy homoktengerbe fullad.
Vagy egy időre megszakad és az anyakőzeten megy tovább.
Letérők, ahol nem jelölik, hogy hova lehet letérni.
A megfelelő (jelöletlen) letérő hirtelen egy árokban ér véget.
Na, ott tessék parkolni, aztán a jelzetlen ösvényen lehet is elindulni. Ja, az ösvény elejéhez tessék átgázolni pár borkon.
Innen kezdve könnyű. Könnyebb. Az ösvény egy vízmozás alján kanyarog, néha érdemes kimászni, hogy kikerüljünk pár sárosabb részt. Sajnos sose lehet tudni előre, hogy egy valami ismeretlen (és valószínűleg) érdekes helyre vezető mellékútról van szó, vagy egy mocsár kikerüléséről.
De az ösvény jórészt árnyékban kanyarog hatalmas fák alatt a Comb ridge fele.
Idővel egy zsákutcába érünk, a kanyon végén (vagy elején) mély tavacskába csobog a víz. Fenn, a sziklafal üregeiben lapul a falu. Vagy kisváros.
A Monarch Cave.
A kordonnal körbekerített bozót volt a falu szemetese, ne tessék rálépni.
Az ösvény egyre meredekebb, itt ésszel kell mászni, arra, amerre kevésbé meredek.
Itt egy kidőlt farönk mellett egy régi lőszeresláda hever. (Kinyitása felér egy inteligencia-teszttel.) A ládában mindenféle hasznos info lapul a helyről. A farönkre ülve érdemes átnézni, fel-felpillantva az elhagyott városra. Ha enni akarunk, itt érdemes, de jobb még kijjebb, távolabb a romoktól. Nem kell rágcsálókat ideszoktatni. Egy hosszú korty víz viszont mindenképp jól esik.
Előre fenn ott a párkány. A párkányon pedig ott a falu. Először jön a munkaterület, ahol kukoricát őröltek, kőeszközöket pattintottak, tenyérlenyomatokat hagytak a falon.
Rengeteg szemetet hagytak itt. A földön cseréptörmelék, ezer éve lerágott kukoricacsövek, nyílhegyek hevernek.
Néhol összeszedtek pár darabot és "kiállították" egy-egy sziklára a kicseket, de ha figyelünk a kőtörmelékre, a porra a lábunk alatt, könnyen kiszúrhatunk cserépdarabokat, szerszámokat.
Ne régészkedjünk, nemcsak azért mert tilos és keményen büntetik. Azért vigyázzunk rá, hogy más is felfedezhesse ezt a helyet. Hogy más is rácsodálkozhasson a kőszerszámokra. Cserepekre.
A falnál kidobott, eltört őrlőkő. Mélyedések jelzik, hol dolgoztak egykor szorgos kezek.
Innen lehet óvatosan bejutni az alkóvba - ha valaki akar. (Csak óvatosan, az utolsó pár méter mély törmeléken át vezet, ha valaki megcsúszik, hosszú az út lefele és nincs rá garancia, hogy a tavacskába pottyanunk.) De talán jobb kívülről nézni az elhagyott városkát. Ha odafigyelünk, láthatjuk az izzadó szentléleket, amint kétségbeesetten tartja egybe a falakat. Maradjon meg a Monarch cave másnak is.
Látni, hol volt az alkóvót elzáró, mára leomlott fal és teleobjektívvel be lehet kukucskálni a romokhoz is.
Hátranézve pedig látni, honnan jöttünk.
És azt, hogy a város rég elporladt lakói merre jártak. A fenti fotón tessék keresni az ösvényt.
A fentin a megfejtés.
Az ösvény alatt magtár és további romok várnak.
Ha pedig visszaindulunk, magunk mögött hagyva a vízcsobogást, a várost és a barlangot.
2 megjegyzés:
Szenzációs! De azon tünődöm,hogyhogy az ezeréves lerágott kukoricacsövek nem porladtak el,kitéve a természet szeszélyeinek,eső,hó napsütés stb.?
Quimba, minden nagyon száraz. Mint az egyiptomi sivatag, ahol megmaradtak a papíruszok. A barlangban nem éri eső és napsütést a maradványokat. Ezért lehet, hogy a kezeletlen, szabadon levő gerendák is megmaradtak.
Megjegyzés küldése