Erőd a sivatagban

Lassan tizenvalahány éve sose álltunk meg Bluff-ban. Soha. Egyszer se. Pedig nagyon jókat olvastam a városról. Hogy hippitanya, legalábbis a mormonok szerint. Azaz középosztálybeli kaliforniai nonkonformisták, akik szép helyen akarnak élni és nyugodtan, távol a világ zajától.

Valahogz Bluff sose győzött meg minket arról, hogy meg akarnánk ott állni.

Bluff annyira kicsi, hogy mire észrevettük, hogy ott vagyunk és felemeltem volna a lábam a gázpedálról, már ki is értünk belőle.



Most meg akartunk állni. Fontos telefonálnivalóim voltak és nagyjából egy lefedettség nélküli hét után reméltem, Bluffban a hippik nem lehetnek meg térerő nélkül.



Bluffot mormon telepesek alapították és ugyanolyan álmos és idegenekkel szemben óvatosan gyanakvó falu volt, mint Monticello és Blanding. Ahol a sheriff megbüntette az idegeneket, ahol hétvégente a család skeleton picnik-re járt a templom után (piknik után kiástak pár indián sírt). Aztán jöttek a hippik és háromszáz lelket számláló Bluffban több a szállás, a kocsma, a vendéglő, mint a húszszor akkora Blandingban.



Emlékzetem a Bluff Fort táblára. Ott álltunk meg egy fa árnyékában a püspök egykori háza mellett (eladó, ha valaki most akarna Bluff-ba költözni). Nagyjából ötven km-en belül az egyetlen hely, ahol sört lehet venni. Ha rossz irányba indul el a sörös, akkor sokkal több.

Az erőd minden várakozásunkat felülmúlta.



Profin megszervezett szabadtéri múzeum volt régi házakkal, eredeti, ide átszállított házakkal, árnyas padokkal. Mindenféle korhű játékot lehetett játszani, példáu kétkerekű kordét tologatni, aranyat mosni, beöltözni telepesnek stb.



Az ajándékboltban mindent lehetett venni helytörténeti szakkönyvtől kezdve indián ékszereken át házisütiig. Még WiFi is volt! Csak nem volt elég gyors a telefonáláshoz. Szerintem egy betárcsázós modemhez kapcsolódhatott.



- Mit szeretnétek megnézni? - akart megsimogatni egy barátságos 19. századi mormon püspöknek öltözött férfi Yoda fejét. Időben visszahúztam a mestert, mielött könyökig bekapta volna az ember karját.



Elmondtam, mi szerepel az utitervben. A püspök térképet vett elő, adott házitérképet, prosit és hosszan magyarázta, hogy lehet megtalálni azokat a dolgokat, amiket az talál csak meg, aki már tízszer volt.



Amikor már mindent tudtunk, kedvesen elköszöntünk, vettünk ajándékokat, csokoládét és elindultunk megnézni Bluff ősi anasazi romjait.