A glaubersó hegyek inkább csak halmocskák, de ennyi túlzást megengedhetek magamnak, miután délután kigyalogoltunk hozzájuk a Nagy-Sós-tó partján.
Mert hát ezek az ideiglenes téli csodák is a Marina mellett, Sós-tó partján találhatók.
A jelenség időszakos és négy dolog kell hozzá: hőforrás erősen nátriumszulfát tartalmú vízzel, ami a Nagy-Sós-tó fenekén fakad, ott, ahonnan a szárazság miatt visszahúzódott a tó. A negyedik tényező pedig a hideg: mégpedig hosszan tartó hideg.
Nekünk mind a négy megvolt.
A nátriumszulfátot (hétköznapi nevén glaubersót) tartalmazó forrásvizet a hideg azonnal lehűti és ettől a só kicsapódik (nem magamtól tudom, utánaolvastam, ha rossz forráshoz nyúltam - hehe -, akkor tessék javítani). Ahogy folyamatosan tör felszínre a forrásvíz, úgy épül tovább a halom.
A sóból picit teraszocskák épülnek és a halom csak nő, nő egészen addig, amíg meleg nem lesz vagy a tó újra meg nem nő. Esetleg szorult helyzetben levő emberek el nem kezdenek ide járni megnyalni a sót.
De addig majd még kijövünk egyszer és megnézzük, mekkorára nőttek a sóhegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése