Odüsszeia 2

- Miért van kanál az ingzsebében?

- Mert a fenekemben kényelmetlen lenne - akartam válaszolni, de inkább azt mondtam, “véletlenúl zsebrevágtam”, mert hát nem szeretem a testüregekre kiterjedő motozást. 

- Mutassa a maszkja belsejét! - igazolta Germánia éber őre korábbi gyanúmat. Lehet, tudott olvasni a gondolataimban. 

De ekkor már mindegy volt. 

Fél óránk lett volna Frankfurtban átszállni, ami egy Szupermannak is lehetetlen. 

Azért megpróbáltam. 

- Budapest? Nem tudom… - mondta egy elgyötört tekintetű Lufi alkalmazott. 

Kiírva nem volt. 

Sóhajtottam és megkérdeztem, hol tudom átkönyvelni a járatomat. 

- Kinn. 

Nem akartam kimenni a tranzitból. 

- Van egy Lufi pult az A12-es kapunál - mondta egy rosszakaróm. 

- 147, 148, 149 - hagytam abba a számolást, pedig még nem értem a sor végére. 

A sor vége elveszett a messzeségben. 

- Csipp - mondta a telefonom és láttam, a Lufi küldött egy smst. 

- Járata másfél óra múlva indul - olvastam. 

Megkönnyebbült sóhajjal hagytuk ott a sort és mentünk a kapuhoz. 

- Mi levettük magukat erről a járatról, mert nem volt esélyük elérni.

- Most itt vagyok - mondtam sértődötten. 

- Át lettek könyvelve az esti gépre. Alig öt óra múlva megy. 

[Itt egy hosszabb párbeszéd következett arról, hogy mik a lehetőségeim, amik közt nem szerepelt a Lufi vezetőségének farbarugdosása.]

- Esetleg el tudjuk küldeni Münchenen át - mondta. Lufis. Ez, ha a légiközlekedés működött volna, jól is hangzott volna. 

De inkább maradtam. 

Kaptunk 10-10 euró értékű vócsert, amiből vettem két wurst-ot és vizet. 

Aztán időnként költöztünk, mert rutinosan óránként járatunk más-más kaputól indult. Volna. 

De inkább késett. 

- Nem tudom miért és hogyan, de a Lufthansa budapesti járatát törölték, mindenkinek biztosítunk szállást és transzfert, de most senkit se tudok átfoglalni - mondta egy enyhén ideges Lufis alkalmazott a mikrofonba, mielőtt meglincselték volna. 

Na jó,  csak majdnem.  

Álltunk a sorban, amikor gyanus lett, hogy olaszból is sokan vannak. Megnéztem az alkalmazást és Budapest késett, de még létezett. Az ide korábban kiírt Bolognát azonban törölték. 

- Budapestet még nem töröltük… - mondta egy meggyötört Lufis. 

Nem törölték, de a járat egyre többet késett. 

Mert, mint kiderült, az egyik stewardess Berlinből jött volna, de törölték. 

Szerencsére valaki beugrott a helyére így beszállhattunk, miközben a kapitány kétségbeesetten könyörgött:

- Senki se tegye a csomagját fel, tegyék az ülés alá! Ha nem indulunk el 11-ig, ittragadunk!

Siettünk. 

Valamiért nem akartam 29 óránál többet utazni.