- Láttad már a felújított Zeneakadémiát? - kérdezte Á, miközben sétánk tizennegyedik kilométeréhez közeledtünk.
- Nem! Nagyon rég voltam itt!
- Gyere, nézzük meg!
Ilyeneket nekem nem kell mondani.
Bementünk.
- Áááááá - mondtam.
Tudtam, hogy a Zeneakadémia Budapest egyik legszebb szecessziós belsője, de ezt más tudni, más emlékezni rá és más látni.
- Csodaszép! - mondtam - Pont olyan, mint amire emlékeztem!
- Te mikor voltál itt utoljára?
- Azt hiszem, Ferencsik vezényelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése