- Körbehajózhatjuk a szigetet?
- Persze - felelte a dunai medve - de először ezeket átviszem a szigetre, addig nézzetek körül.
Körülnéztünk.
Platánsor lenyűgöző volt.
A sziget is.
A Luppa-szigetről rengeteget lehet olvasni. (Úgyhogy én nem fogom most ezeket ismételni.)
Én évekig itt jártam (hajóztam) a sziget mellett, de csak négy éve jártam itt először, amikor Á elhozott.
Már akkor is imádtam a szigetet és ez az érzés azóta csak fokozódott.
Ez egy földi paradicsom a víz közepén.
Béke van. Nyugalom. Csend.
Pár szigeti perc után éreztem, hogy lelassulok és felveszem a hely ritmusát.
Elképzeltem, hogy milyen lehet itt élni, hajóba szállni, ha nincs tej, majd bicajozni - gyalogolni - autózni a boltig. Aztán vissza.
Ezzel ideiglenesen el is múlt a Robinson-élet iránti vágyam.
Amilyen pici a sziget, olyan gyorsan lehet itt Bauhaus-túladagolást kapni.
Mentünk is hajózni körbe a sziget körül.
Ez még jobban ellazított.
Elfelejtettem a munkát, határidőket, problémákat és csak lebegtem. Tudatom peremén észleltem az Egyfás-szigetet, de nem jártam örömtáncot, csak nézelődtem boldogan.
Ezt a relaxációt meg kellene adóztatni, olyan jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése