- Ez miért White Dome ösvény?
- Egy fehér kupolát se láttunk!
- Biztosan nem vettük észre!
- Lehet, az a nagy volt, amikor lementünk bokáig gázolva a homokban azon a lejtőn.
Az a lejtő hihetetlen volt: két sziklafal között finom fehér homokban ereszkedtünk le. A homok olyan finomszemű és fehér volt, hogy inkább volt való egy trópusi szigetre, mint ide, a sivatag közepére.
Lenn pedig a fehér homokot felváltotta a szokásos vörös homok.
Itt voltak a hacienda romjai.
A romok nem időtlen idők óta, ami itt kétszáz évet jelent, állnak itt, hanem hatvan éve: a Szerencsevadászok (Professionals) díszletének épültek, eleve rom állapotban 1966-ban.
Itt is, csakúgy, mint Kanabban sok filmet forgattak, csak a Valley of Fire nem volt Tony Curtis kedvenc helye.
Ma már nem nagyon engednek filmeseket be ide és azt végképp nem engedik, hogy a filmesek műromokat építsenek vagy szögeket verjenek a sziklába.
Ma a filmesek főleg esküvői képeket csinálnak a Hét nővér mellett.
A hacienda romjainál az ösvény elkanyarodott és egy szűk sziklaszurdokon haladt át.
Épphogy elfértünk benne.
Rövid volt, de izgalmas.
Innen már visszafele vezetett az út.
Sokkal lankásabb volt erre az ösvény és homok is kevesebb volt rajta.
Persze itt se maradtunk érdekes sziklaformációk nélkül.
Távolban még egy sziklaívet is megláttunk, amit eltettünk legközelebbre.
Most visszamentünk a parkolóhoz.
Még pár dolgot meg akartunk nézni, mielőtt visszamentünk volna a kempingbe, a Lake Mead partjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése