Álmok temetője

Meglepően sok épületmaradványt láttunk az út mellett.

Ma már itt csak zsombolyok és Joshua tree-k vannak és a nagy üresség Beaver Dam és Santa Clara között.

Ezért is volt furcsa ennyi romot látni itt.

Egy kis kutatás megoldotta a rejtélyt.

Az út átmászik egy hegyláncon. A régi autók nem bírták az itteni forróságot és az emekledőt, illetve a légkondi nélküli dobozokban elviselhetetlen volt a hőség.

Ezért a hágó két oldalán benzinkutat, szervizek, éttermek szegélyezték az országutat. 

Kicsit engem ezek a helyek Two Guns-ra emlékeztettek.

Mint olvastam, a leghíresebb pihenőhely a saját forrással rendelkező Castle Cliff volt.

Itt nemcsak enni, inni és szuveníreket venni lehetett, hanem pici állatkert is várta a látogatókat. (Sokáig tart, amíg kihül a felforrt hűtővíz.)

Volt pici szálloda, meg autószerelő és benzinkút is.

A hely fő vonzereje azonban a jég volt, amit a kimélyített barlangokban tettek el nyárra.

A jeget nem főleg a koktélba tették, hanem zsákokba. A zsákokat odaerősítették az autók hűtőrácsához és párolgó jég jobban hűtötte az autót. Gyakorlatilag nem negyven, hanem párfokos levegő hűtötte a motort.

Egy zsák jégért két dollárt kértek - ami tekintve, hogy négy liter benzin 12 cent volt, meglehetősen drágának tűnik.

De legalább felért az autó a hágó tetejére.

A virágzó üzletnek a technikai fejlődés és a autópálya vetett véget.

Nem kellett ennyi szolgáltatás, az autók gond nélkül leküzdötték a hegyet és aztán már amúgy se jött erre semmi.

Az egykor virágzó szervizekből csak pár kő és a pusztában kallódó porcelán maradt.