
- A gazdám majd szétcincál! - morgott Puppey.
- Elefánt, nem bánt, szoborból van - nyugtattam Puppeyt, aki nem tudta eldönteni, hogy elbújjon mögöttem vagy ráuszítson az elefántra.
- Nem szeretnél a kertbe ilyet? - kérdeztem a fiatalurat.
- Megjelölhetem? - kérdezett vissza Puppey, de szőrösszivű voltam és nem engedtem, hogy dedikálja az elefántot.
Később aztán én rémültem halálra az előttem elsuhanó autó láttán. Legszívesebben követtem volna, hogy Puppey dedikálhassa, mert szerintem haláli volt a járgány.
