- Ott fenn van?
- Ott.
Mit lehetett tenni? Felmentünk a gerincre, aztán tovább a hegytetőre.
Meglepően meredek volt.
A kilátás lélegzetelállító volt.
Mondjuk az világos, hogy nem a növénytakaró látványáért másztunk fel ide.
Nem is a sziklákért jöttünk ide, hanem a nyílért.
A hegytetőn hatalmas nyíl mutatta, melyik út megyen San Franciscóból Salt Lake Citybe.
Ezeket a nyilakat a huszasévekben építették a repülés hőskorában, hogy a postarepülők éjjel eltaláljanak a következő állomásra.
A nyilakhoz tartozott egy magas torony, egy generátor, egy sufni és egy kezelő, aki bekapcsolta a fényeket. A reflektorok megvilágították a nyilat és a sufni tetejére festett számot, ami mutatta, hányas nyílnál járt a repülő.
A pilóta kihajolt a nagy éjszakában és elolvasta a számot.
Hát igen, akkoriban még nem repültek olyan magasan a repülők...
A rendszert két nyíl között elhelyezett világítótornyok egészítették ki.
Összesen tizenegy nyíl maradt meg Utahban. Ha lesz időnk, megkeressük a többit.
Némelyik egész közel van hozzánk a San Francisco - Salt Lake City útvonal és az autópálya mentén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése