Hajótemető

Amikor olvastam, hogy a Pajtás hajó a pilismaróti hajótemetőben van, azonnal beindult a fantáziám.

Nem a Pilismarótra.

A hajótemetőre.

Leparkoltunk ott, ahol az út végét sejtettük és egyre keskenyedő földutakon és csapásokon elindultunk a hajótemető fele.

Meglepett, hogy errefele pár napig legálsan lehet vadkempingezni - nem is láttunk egy kempingezőt se. Talán mert nem volt szerencsénk.

A térképen jelölt helyen óriási öböl és üres víztükör fogadott. Ha itt valaha is volt hajótemető, már elsüllyedt.

Vagy elvontatták. (Igen, elvontatták.)

Bár hajók nem voltak, jól éreztüj magunkat, csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam függőágyat. Viszont több kiló dunakavicsot gyűjtöttem.

Még lejegyeztem egy helyet: itt még működőképes hajókat tároltak közel a már nem működő szobi révhez.

Amint megláttam az egymáshoz rögzített hajókat, tudtam, jó helyen járunk.

Néztük a hajókat.

Nem hittem volna, hogy találunk ilyent Magyarországon.

Persze ahol hajó van, valahova temetni is kell őket. De akkor is.

Meglepő volt. Csakúgy, mint az élet az "elhagyott" hajókon.

Milyen lehet egy elhagyott hajón élni? És ha valaki el elhagyott hajón él, akkor az a hajó már nem elhagyott?