Galagonya-tető romjai az erdőben

- Ott van!

- Az a kastély?

- Az a mauzóleum.

A kastély is ott volt valahol az erdő alatt.

Alább lehet látni egy kis válogatást a Fortepan-ról arról, hogy milyen volt a kastélypark és a kastély 1944 körül.

A gondozott parknak, a nemesi kastélynak már nyoma sincs: megette az erdő, visszahódította a természet.

Azt hiszem, hogy a fenti kupac föld a Hegyi-kastély egy darabját rejti.

A kastély, a csillagvizsgáló és a mauzóleum mind Nagy Károly birtokán állt a Galagonyás-tetőn. (Megjegyzem, nem sok "tető"-re emlékeztető geológiai formációt láttunk, de valaminél biztos magasabban van ez a hely.)

A tető az egy dombnak vagy hegynek a lapos felső része, de mi itt az erdőben nem igazán éreztük, hogy egy tetőn lennénk.

Nagy Károly gyógyszerésznek készült, majd csillagász lett. Járt - és egyik első magyarként írt is az Egyesült Államokról. (A Nagy Károly életéről és birtokáról származó információk forrása Horvai Ferenc Meteor 2004/12-es cikke.)

Nagy Károly Gróf Batthyányi Kázmér birtokának volt intézője. A gróf finanszírozta a csillagda építésének kölcségeinek egy részét. (Boldog idők, amikor a dúsgazdag főurak csillagvizsálókra szórták a pénzüket.)

A mauzóleumot viszont Nagy Károly építtette, a komplexumot pedig Pollack Mihály tervezte.

Nagy Károly volt szerencsés: mire elkészült a csillagvizsgáló, aminek mára csak egyik tornya maradt meg a háromból, az 1848-49-es szabadságharc miatt távoznia kellett. A birtokot némi pénzért cserébe az államra hagyta.

A mauzóleumot se tudta belakni: Párizsban hunyt el.

A csillagdát 1945-ig malomnak és raktárnak használták.

A kastélyt a budapesti csata keretében lőtték szét 1945-ben a Viking SS páncéloshadosztály és a Vöröshadsereg tűztámogatásával.

A Mauzóleumot 1985-86-ban restaurálták - ezért is van ilyen jó állapotban. 

Mi meglepőtünk, hogy mennyire jól tartja magát.

Még a triglifek is megmaradtak a timpanon alatt. (Egy régi fotó tanusága szerint metopék nem voltak a triglifek között.)

Az ajtó keretében pedig ma is ott van az egykori zsanér.

A süttői vörösmárvány ajtó- és ablakkeretek egy része is ott van, ahova eredetileg Pollack tervezte.

Egyszerűen nem értettem, hogy szorgos kezek miért nem hordták még el az egészet téglánként.

Nem, nem panaszkodok! 

Csak nem értem.

Vác főtere és a változások

Szeretem Vácot.

Nemcsak a múmiák miatt.

Mindig jól éreztem magam itt.

Főleg fagyizás közben.

Több éve láttam, amikor készült a főtér felújítása. (Lenn egy 2007-es fotó látható.)

Akkor reméltem egy kicsit, hogy más lesz, mint volt.

Mert a régi főtér - mint annyi más helyen -, szóval a régi főtér mindenütt piactér is volt, ahol mindenhol sátrak, bódék álltak.

Akkor se volt több fa mint ma, de ma - ezt is be kell vallanunk magunknak - Magyarország klímája egyre inkább mediterrán.

Szóval ezek a nagy köves terek nem a legélhetőbbek.

A fás utcák és a szűk sikátorok sokkal alkalmasabbak sétálásra és hétköznapi használatra.

Talán a városok többi részét is így kellene tervezni.

Váci múmiagondolatok

Megjegyzés: Ribizli most ugrál az idősíkok és térbeli síkok között mint egy modern szerző. Utazás közben Ribizli nem írt meg mindent Magyaroszágon és Erdélyben, úgyhogy hol erről ír, hol arról, ami az eszébe jut.

Sok éve tervezem a váci múmiák meglátogatását: valahogy kimaradtak.

Szerencsésebb helyeken sok levéltárazással meg lehet találni a százötven-kétszázötven éve elhunyak leszármazottait. Kiváncsi vagyok, hogy végeztek-e ilyen kutatásokat és ha igen, bemutatták-e a leszármazottakat köbükinek.

A kiállítás tetszett, bár az én filosz lelkem minden feliratot lefordított volna, még a magyart is magyarra, magyarázatokkal, elvégre a "valóban Szűz Virágh" kifejezés (lásd lenti fotó) érdekes értelmezési problémákat vethet fel. Illetve, honnan tudják?

A felirat megható és hozzáértők rengeteg érdekességet mondhatnának róla (és gondolom a többiről is, ami nincs kiállítva): a nyggszik szó az sajtóhiba ("jól van az úgy, úgyse fogják sokan olvasni...") vagy ez egy bevett kifejezés vagy rövidítés volt? És miért két g? És miért Menynek országában? Mert akkor így írták vagy mert a koporsókészítő álneve Fülig Jimmy volt? 

Tudom, én filosz beállítottságú vagyok, de talán másokat is érdekelnének ezek a kérdések és sokkal izgalmasabb így -szerintem- nyelvtörténetet magyarázni, mintsem elmondani, hogy volt egy nyelvújítás amikor újra kitalálták a magyart.

Akkor össze lehetne nézni ezt a -azt hiszem- nyelvújítás előtt szöveget egy magyar klasszikussal: "Már hogy a szoros hitel felállítása s ehhez szükségképp megkívántató aviticitas eltörlése által mindenki nyer, az a mondottakbúl, úgy hiszem, már némileg kiviláglik, s a mondottakbúl, remélem, tökéletes világosságra derülend." 

Érdekes lenne megnézni, hogy mit értünk meg jobban? Széchenyi 1831-es Stádiumából egy vaktában kiragadott részletet vagy egy annál pár évtezeddel korábbi szöveget?

Aztán megláttam a kiállítás talán legjobb részét. 

A cipőket és a ruhákat.

Ezért jöttem.

Milyen jól néznek már ki ezek a cipők?

Én a szuvenírboltban árulnám a modern verzióját ezeknek és tényleg lehetne mondani rájuk, hogy "örök darab".

Hajótemető

Amikor olvastam, hogy a Pajtás hajó a pilismaróti hajótemetőben van, azonnal beindult a fantáziám.

Nem a Pilismarótra.

A hajótemetőre.

Leparkoltunk ott, ahol az út végét sejtettük és egyre keskenyedő földutakon és csapásokon elindultunk a hajótemető fele.

Meglepett, hogy errefele pár napig legálsan lehet vadkempingezni - nem is láttunk egy kempingezőt se. Talán mert nem volt szerencsénk.

A térképen jelölt helyen óriási öböl és üres víztükör fogadott. Ha itt valaha is volt hajótemető, már elsüllyedt.

Vagy elvontatták. (Igen, elvontatták.)

Bár hajók nem voltak, jól éreztüj magunkat, csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam függőágyat. Viszont több kiló dunakavicsot gyűjtöttem.

Még lejegyeztem egy helyet: itt még működőképes hajókat tároltak közel a már nem működő szobi révhez.

Amint megláttam az egymáshoz rögzített hajókat, tudtam, jó helyen járunk.

Néztük a hajókat.

Nem hittem volna, hogy találunk ilyent Magyarországon.

Persze ahol hajó van, valahova temetni is kell őket. De akkor is.

Meglepő volt. Csakúgy, mint az élet az "elhagyott" hajókon.

Milyen lehet egy elhagyott hajón élni? És ha valaki el elhagyott hajón él, akkor az a hajó már nem elhagyott?

Örvényes

- Itt Szent István óta mindig is volt víz a patakban.... mostanáig - mondta a molnár - valószínűleg augusztusban már nem lesz - tette hozzá-

Természesetesen előfordulhatott nagy szárazság, amikor nem volt elég víz, de valószínű, ha egy vizimalom csaknem ezer éve működik valahol, akkor ott valóban van víz.

- Tud még vizimalmot?

- Nagybörzsöny - vágtam rá automatikusan. Persze sokkal több vizimalomban jártam, de az a kedvenc.

- Ott rég nincs víz.

- A múltkor még volt - vágtam rá aztán kiszámoltam, hogy a múltkor az harminc éve lehetett. 

Na, azóta nincs ott víz.

Később a Börzsönyben és a Pilisban is láttam, hogy patakok, amikben mindig is volt víz, szárazak és egykor bővizű források épp csak csöpögnek.

Szóval komoly szárazság van és ideje lenne szembenézni a ténnyel, hogy Magyarország klímája már nem annyira kontinentális, hanem valamennyire mediterrán is.

A malmon gondolom minden deszkát milliószor kicseréltek már és az épületet is átépítették pár százszor, de akkor is régi, mint a kedvenc bicskám.

A ma is működő gépek meg gyönyörűek.

Tanultam is valamit a malomkövekről. Azaz gondolhattam volna és hát sose olvastam, hallottam Európával kapcsolatban erről. 

Mondtam a molnárnak, hogy az anaszazi indiánok homokkövön őrölték a kukoricát és harminc éves korukra az kukoricába kerülő kőpor elkoptatta a fogaikat.

Mint kiderült, a mészkő malomköveknél ez tovább tartott: negyven éves kor után kezdett elfogyni a fog.

Ezen a fém örlőhengerek megjelenése változtatott: azok nem koptatják a fogakat.

Az is érdekes kérdés, hogy a gazdagok jobban őrölt lisztet kaptak-e és hogy abban kevesebb volt-e kőpor? Vagy több?

Ha már itt voltunk, megnéztük a temetőkápolnát is, ami azt hiszem, régen a faluban volt, de valamelyik újratelepítéskor a falu leköltözött a lapályra.

Tavaly Aszófőnél sétáltunk egy kicsit (na, azt is meg kell még írnom), most Örvényesen, szóval rengeteg látnivaló van még errefele és jó Ribizli is mindig tanul itt valamit.

IV. Károly király

Tihanyban, az Apátságban mindig is erős volt az utolsó (?) magyar király, boldog IV. Károly tisztelete. 

(A kelet-európai történelem kacifántosságára jellemző, hogy Károly király magyar uralkodó neve Karl Franz Joseph Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich volt.)

Jó dolog olyanokkal beszélgetni történelemről, akik pont az adott korszakot nem ismerik, de jól vág az agyuk: ők egy eltérő nézőpontot tudnak hozzátenni a társalgáshoz.

Ez így történt most is: “Szóval elvesztette a háborút, utána az ország elvesztette a területe két harmadát és csodálkozott, hogy nem akarták, hogy visszajöjjön?”

Visszatérés a töki templomhoz

Gondoltam, megcsillogtatom kopasz fejem a búzamezőben és megnézzük, milyen most a töki templomrom, ahol tizenkét éve már voltunk egyszer.

A romok ragyogtak a legnyugvó nap fényében és én ezt a ragyogást a már említett napnak tudtam be.

Ahogy közelebb értünk, már világos volt: a templomrom világosodott ki.

Helyreállították.

De ez a mai trenddel ellentétben nem egy betonszarkofág építésébúl állt, hanem a kövek letiszogatásából, a korábbi műemléki helyreállítás helyreállításából: a betonból készült kváderköveket és oszlopokat lecserélték valódi kőre.

Jól nézett ki a helyreállítás és még a hely hangulatán is javított, ha ez lehetséges.

Nézelődtünk, sétálgattunk és elhatároztuk, ha már ittvagyunk, megnézzük Zsámbékot is.

Az elfelejtett kikötőváros

A Duna-parti építési szabályzatok módosításáról Karácsony Gergely főpolgármester tett közzé nemrég egy bejegyzést. Ebben így foglalta össze a lényeget: „rendet teszünk a Duna-parton, száműzzük a lakók életét megkeserítő, és a panorámát elcsúfító hajókat a belvárosból”.

A fenti idézetet Budapest főpolgármestere mondta a Dunapartról. 

Igen, nem szépek ezek a hajók, meg sok az ember is (a turista maradjon otthon és onnan utaljon), de most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy a hajók Budapest történelmi látképének szerves részei.

Mert Budapest (és előtte Pest-Buda) egy kikötőváros volt, ami részben a hajózásból élt. Él.

Érdemes megnézni a régi Dunapartot ábrázoló metszeteket, fotókat: tele vannak a látképet elrondító hajóval.

A rakpartok eredetileg nem az autóknak vagy romantikus piknikezőknek épültek, hanem, ahogy a nevük is mutatja, kikötőknek. (Ha valaki megnézi a lenti képet, lehet látni, hogy a rakpart helyén parkoló hajók sokasága rondítja a városképet a városlakók nagy örömére.)

A városba a Dunán érkezett a gabona (amit hajómalmokon őröltek meg), a Dunán hozták a Vásárcsarnokba az élelmiszer zömét (amit a rakpartra vivő alaguton szállítottak be a pincébe) és a budapesti ipar nagy része se véletlenül épült a folyó mellé.

Csepel pedig tengeri kikötő volt...

Szóval ha a belvárosi történelmi városképet védjük, akkor annak a hajók szerves részei.

Hajók nélkül talán  halott is lenne a Dunapart...