Hajótemető

Amikor olvastam, hogy a Pajtás hajó a pilismaróti hajótemetőben van, azonnal beindult a fantáziám.

Nem a Pilismarótra.

A hajótemetőre.

Leparkoltunk ott, ahol az út végét sejtettük és egyre keskenyedő földutakon és csapásokon elindultunk a hajótemető fele.

Meglepett, hogy errefele pár napig legálsan lehet vadkempingezni - nem is láttunk egy kempingezőt se. Talán mert nem volt szerencsénk.

A térképen jelölt helyen óriási öböl és üres víztükör fogadott. Ha itt valaha is volt hajótemető, már elsüllyedt.

Vagy elvontatták. (Igen, elvontatták.)

Bár hajók nem voltak, jól éreztüj magunkat, csak azt sajnáltam, hogy nem hoztam függőágyat. Viszont több kiló dunakavicsot gyűjtöttem.

Még lejegyeztem egy helyet: itt még működőképes hajókat tároltak közel a már nem működő szobi révhez.

Amint megláttam az egymáshoz rögzített hajókat, tudtam, jó helyen járunk.

Néztük a hajókat.

Nem hittem volna, hogy találunk ilyent Magyarországon.

Persze ahol hajó van, valahova temetni is kell őket. De akkor is.

Meglepő volt. Csakúgy, mint az élet az "elhagyott" hajókon.

Milyen lehet egy elhagyott hajón élni? És ha valaki el elhagyott hajón él, akkor az a hajó már nem elhagyott?

Egyfás-sziget

A Luppa-sziget körül hajózva láttuk az Egyfás-szigetet.

Akkor sajnos nem hoztam régi tízforintost, hogy összenézzem a rajzot és a valóságot. 

Mert a régi tízforintoson ez a pici sziget látható. Rengeteget lehet róla olvasni mindenfele, most csak az örömömről írok, hogy végre láttam valamit, amiről olvastam. Most pedig itt volt velem szemben és láttam két szememmel. Picit messze volt, az alacsony vízállás miatt picit nagyobb, de most is voltak itt kenuk kikötve és most is piknikeztek ott.

És az Egyfás-szigeten most is két fa volt.

Tényleg olyan volt, mint a régi bankjegyen.

Luppa-sziget

- Körbehajózhatjuk a szigetet?

- Persze - felelte a dunai medve - de először ezeket átviszem a szigetre, addig nézzetek körül. 

Körülnéztünk. 

Platánsor lenyűgöző volt. 

A sziget is. 

A Luppa-szigetről rengeteget lehet olvasni. (Úgyhogy én nem fogom most ezeket ismételni.) 

Én évekig itt jártam (hajóztam) a sziget mellett, de csak négy éve jártam itt először, amikor Á elhozott. 

Már akkor is imádtam a szigetet és ez az érzés azóta csak fokozódott. 

Ez egy földi paradicsom a víz közepén. 

Béke van. Nyugalom. Csend. 

Pár szigeti perc után éreztem, hogy lelassulok és felveszem a hely ritmusát. 

Elképzeltem, hogy milyen lehet itt élni, hajóba szállni, ha nincs tej, majd bicajozni - gyalogolni - autózni a boltig. Aztán vissza. 

Ezzel ideiglenesen el is múlt a Robinson-élet iránti vágyam. 

Amilyen pici a sziget, olyan gyorsan lehet itt Bauhaus-túladagolást kapni. 

Mentünk is hajózni körbe a sziget körül. 

Ez még jobban ellazított. 

Elfelejtettem a munkát, határidőket, problémákat és csak lebegtem. Tudatom peremén észleltem az Egyfás-szigetet, de nem jártam örömtáncot, csak nézelődtem boldogan.

Ezt a relaxációt meg kellene adóztatni, olyan jó. 

A Bálna dícsérete

A Bálna gyönyörű.
A Bálna fantasztikus.
Döbbenet, ahogy az üvegcet belecsobban a Dunába. Zseniális.




Az épület fantasztikus.
A Bálnából a kilátás hihetetlen.



Elképesztő, hogy attól, hogy csak egy kicsit megváltozik a szokásos látószögünk és pár méterrel feljebbről látjuk, mennyire másként néz ki a város.



A 19. század építészetileg (is) összenő korunkkal.
Tökéletes!



A belső terekből lélegzetelállító a város.



A belső terek lélegzetelállítóak.
A csillogó folyósok, a külvilággal a pikkelyekkel egybenyitott terek tökéletesek. (Tudom, egy bálnának általában nincsenek pikkelyei, de ezek az ablakok pikkelyszerűek szerintem.)



A folyósókat fotózva esett le a húszfillér.
Nem zavarnak bele a hozzám hasonló szájtátiak a fotókba. Nem kell trükköket bevetni, hogy nyugodt, embermentes képeket csináljak.



A Bálna üres. Ribizlifozelek árva Jónásként bolyongott a cetben. A épület üres. A boltok zárnak be, ha kinyitottak egyáltalán. A Bálnának nincs koncepciója, csak pár kávézó, népigagyi bolt, spéci bútorbolt meg pár egyéb cég tengődik itt.



Annyi jó dolgot lehetne csinálni itt. A helyiségek felét oda lehetne adni akár ingyen fiatal művészeknek, hogy alkossanak, a népek meg tátsák a szájukat.

Remélem, hogy pár éven belül kitalálják, mire jó az épület és akkor a Bálna nem kerül rá a védendő fajok listájára Budapesten is.

A Dunánál - Kazán-szoros

Megjegyzés: Ezt a romániai körutat záró bejegyzést is elfelejtettem tavaly feltenni.

Egyes térképeinken hol  út a román oldalon a Duna mellett, másokon nem volt. A Google nem tudott dunaparti országútról. A szerb oldalon pár éve végigautóztunk már, most szerettük volna megtenni ezt az utat az ellenkező oldalon visszafele.

Emellett én meg szerettem volna nézni Traianus tábláját, ami ugyan Szerbiában van, de onnan nem látszik.



Terveink között szerepelt még Decebal fejének megtekintése.

Decebál fejéig biztosan volt út. Én ennek ellenére hajóval (csónakkal) szerettem volna menni, de V, akinek el kellett érnie egy repülőt, tiltakozott. Autóban nagyobb biztonságban érezte magát.



Az út eleinte jó volt.
Gyanúsan jó.

Aztán egyszer jobbra néztem és majdnem belevezettem a Dunába.

Decebál feje nézett rám vigyorogva.



Decebál fejét nem Sarmizegethusa kiépítője, Decebál faragtatta, hanem egy gazdag román üzletember, aki így költötte el felesleges egymillió dollárját.



A Kazán-szorosban még Európa legnagyobb feje is eltörpült.



Az út pedig igazolta a Google térképét: hol volt, hol nem volt. Amikor nem volt, akkor töredezett betondarabok váltakoztak zúzalékkővel, amikor volt, akkor szinte autóút minőségű aszfalton lehetett volna suhanni - de nem suhantunk, mert a suhanni való út időnként kisebb árokban ért véget.



Hosszú volt az út, de a táj annyira lenyűgöző volt, hogy nem is vettük észre, hogy múlik az idő. Mire észbekaptunk, már Galambóccal szemben jártunk.

Gyönyörű út volt és úgy éreztük, jól döntöttünk, hogy erre jöttünk. Azt is elhatároztuk, hogy jövőre Szerbiában folytatjuk kalandozásainkat.

A Dunánál - Orsova

Megjegyzés: Ezt a bejegyzést 2012-ben felejtettem el feltenni.


Fáradtak voltunk. Meleg volt. Sokat láttunk. Hiába volt annyira jó Vajdahunyad és Demsus, nem sok erőnk marad.

Mégis jókedvű voltam. A Dunához mentünk.

Imádom a Dunát és mindig is úgy érzem, ha már közeledünk valahol a Duna völgyéhez, nem lehet baj. Akkor minden rendben lesz.

A táj szinte mediterrán volt, a falvak vagy törökösek vagy németesek lettek, mi pedig egy kanyar után hirtelen kiértünk a Dunához.

Vagy egy tengerhez.

Ott voltunk Orsovában a Vaskapu mögött kiöblösödő folyam partján.



Ültünk a szálloda teraszán, néztük a vizet, beszélgettünk és etettük a szúnyogokat.

Minden tökéletes volt - már csak a Vaskaput szerettük volna megnézni.

Beszédes József híd

Beszedes Jozsef Bridge
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kicsit le vagyok maradva a flickren a fotók feltöltésével. Néha 1993-as holmikat teszek fel. Most épp nyári, magyarországi képeknél tartok.

Nyáron Kalocsáról hazafele többször megálltam Dunaföldváron. Imádtam a kisvárost, a fagyit a főtéri kávézó teraszán, a nyugalmat és a csendet.



Mindig elsétáltam valamelyik kilátóba, hogy megnézzem a Dunahidat. Itt, Dunaföldváron tudtam meg, hogy a helyi Dunahíd neve nem 'Dunaföldvári híd', hanem Beszédes József híd.



Nagyon szeretem, ha egy hidat, teret, utcát egy helyi jelentőségű emberről neveznek el. Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Rákócziról, Lisztről, Adyról, Széchenyiről rendegeteg mindent neveztek el. Tanítják őket. Rajtuk kívül is van sok fontos ember, akiről alig neveztünk el valamit.
De ki is volt az a Beszédes József?



Beszédes Józsefről hallottam. Régen. Valamikor. Építőmérnök volt a 19. század elején és a nevéhez fűződik a Duna-szabályozás előkészítése. Rossz nyelvek szerint ő adta a tippeket Széchenyinek, hogy mit is kéne csinálni ezekkel a vizekkel. Javasolta az Al-Duna hajózhatóvá tételét és beszélt a Duna-Tisza csatornáról (azt hiszem, szinén elsőként). A Duna-szabályozást több helyen ő irányította.

A mérnök nevét én igazából egy 1807-es törvény kapcsán ismertem. Ez a törvény szerintem egy máig igaz és fontos alapelvet fogalmaz meg. A törvény kimondja, ha egy adott területen a birtokosok többsége saját költségén szabályozni kívánja a vízfolyásokat, akkor a többieknek (a kisebbségnek) kötelességük kifizetni a munkákból rájuk háruló részt. Manapság is sokan felháborodnak, hogy a belvárosi bérházuk homlokzatát nekik kell(ene) rendbentartani. Akkor még jobban felháborodnak, ha arról van szó, hogy az X évenkénti renoválást törvénnyel kellene szabályozni.



Mint mindenkinek, neki is voltak hibái és rossz ötletei. Manapság a Balaton vízszintjének csökkentése (esetleg kiszárítása) se tűnik olyan jó ötletnek. Pedig mennyi nyaralót lehetne a mederbe építeni! Az Al-Duna szabályozása se volt tökéletes. Vásárhelyi Tisza-szabályozását is sokan szídják manapság. A 19. században viszont akkor ezek valóban fontos, szükséges és - nagyjából - sikeres lépések voltak. Végrehajóikra, kivitelezőikre érdemes emlékezni.

Több ilyen névadást szeretnék.

Trajánus hídja

Danube
Originally uploaded by ribizlifozelek

Olvastam, hogy a románok és a szerbek újjá szeretnék építeni Trajanus hídját. Lehet, a hír a sajtó szokásos agyszüleménye: a bivabasznádi krétakör egy éjszakába nyúló ivászat után kitalálta, építsék újjá a hidat és ennyi.
Ha meg valamiféle hivatalos ötlet, akkor is lehet, hogy valami reptessük ingyen a nyugdíjasokat stílusú elszólás

(Trajánus hídjának sokana létezését is vitatják. A híd a képen látható helytől keletre épülthetett, ott, ahol a Duna kiér a hegyek közül és szétterül a síkságon. Ezért is lehetett úgy 1100 méter hosszú. 20 pillérként azonosítható rom bukkant ki egy rendkívül aszályos évben 1856-ban a vízből. 1906-ban a Duna Bizottság kettőt fel is robbantott, mert zavarta a hajóforgalmat. A harmincas években láttak 16 "pillért",1982-ben egy tucatot. )

Nem tudom, újjáépítik-e a hidat vagy sem, de nagyon érdekes, hogy mi is újjá alarunk valamit építeni: Szent István székesfehérvári bazilkáját.



Legalább annyi áll belőle, mint a híres hídból. Igaz, ez folyamatosan látható és biztosan az volt, aminek tartják. Szent István temploma. Viszont sajnálatos módon, sok egyéb épülethez hasonlóan ez sem élte túl a felszabadulást (amikor bármi áron, de kiverték a törököt innen).

A tervek szerint egy 40 méteres darabot szeretnének felépíteni. Fő vonalakban természetesen meg lehet mondani, hogy nézhetett ki az épület. Ezen túl azonban jórészt fikcióról lenne szó. Ami megint nem baj, lehet mindenfélét újjáépíteni, restaurálni, mert a jelenlegi kőbánya jellegű térnél az embereknek biztos sokkal többet mondana. Valahol azonban a múlt újjáépítése téglából egy kicsit nevetséges is tud lenni.

Épüljön fel egy szép helyszínen egy "stilizált" románkori templom a romok alapján. "Ilyen lehetett" felkiáltással. Legyenek benne korabeli öltözékbe öltözöttt jegyárusok, korabeli stólát hordó papok, lovagok, földművesek. Terítsenek szét illatos növényeket, meg avart a padlón, hogy elnyomja az emberszagot. Legyen belül sötét és füstös. Rohangáljanak körülötte libák és kacsák és disznók. Meg lovak. És mind pottyantsanak maguk alá. Lehessen korabeli ételeket enni (paprika és bors nélkül, persze), meg korabeli játékokat és hívjuk az egészet Disneyland-nek.

Amíg ez elkészül, addig meg, románkori templomot látni utazzunk Ócsára, ott van egy méretes darab szép környezetben, nádtetős házak között...

Egy ismeretlen zug 4

Kopaszi-gat
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon rég jártam a Kopaszi-gátnál. Akkor még homokban gázoltunk ide és Aranyhalat (kisvendéglő) láttunk, meg rengeteg valaha büszke, de ma már pusztuló ipart és sok vizet.

Azóta az Aranyhalat kifogták, hommokból kevesebb van, érintetlen dzsungelből és iparból kevesebb. A Budapestet naggyá tevő malomipar roncsai még eltengődnek a Duna partján, de ma már szinte semmi közük a folyamhoz.



A gát megváltozott. Fura ingatlanberuházás ez. Lehet a panamákról beszélni, nekem igenis tetszik, hogy előszörre a közpark épült meg és, hogy a lakóházak majd csak utóbb készülnek el. Általában vagy fordítva szokott lenni, vagy a lakóházakhoz nem építenek parkot. Se.

A park modern, kényelmes és a Duna közelségétől valami elegáns könnyed hangulatot áraszt. A park épületei szépek. Nem voltak sokan, pár ember lézengett itt, meg néhány biztonsági ember, akik elterelték a kutyásokat a kutyafuttatóba. Itt még zacskót is adtak az állatokhoz.

Hihetetlenül jó hely. Érdemes elmenni.

Birdirbir

Budapest
Originally uploaded by ribizlifozelek

Birdirbir

A minap a flickr postafiókban találtunk egy érdekes levelet. A Birdibir című török gyerekújság küldte, hogy szeretnék pár képünket a Dunáról megjelentetni. Fizetni sajnos nem tudnak érte, de ajándékként küldenek egy példányt az újságból. Még a nevünk is ott lesz a közreműködők között.
Megnéztük a Birdirbir honlapját. Nem sokat tudok törökül, csak a mi rám ragadt. Szókincsem jórészt szám- és főnevekből áll. Valamikor tudtam a számokat egytől ötig (egy boltban nagyjából ennyi kell), a hetet (Yedikule, am. Héttorony), a tizet, az ezeret (ilyesmik vannak a pénzeken). A főnevek a vásárláshoz és a szálláskereséshez kellettek: tej, kenyér, gyümölcsök, mazsola, szoba, éjszaka stb. Pár melléknév: szép, jó, rossz. Rámragadt pár udvariassági formula, jónapot, kérem, köszönöm. Egy valamiben Tarzanon is túl teszek: igét azt egyet se tudok törökül. Kárpótlásul tudok olyat, hogy Orman Genel Müdürlüğü, ami Erdészeti Főigazgatóságot jelent (lásd Ormánság). Szóval nem vagyok egy ász, de azért egy birtokos esetet gond nélkül megértettem az újság honlapjáról: Reklam Terifesi.
Ez az újságírásnak egy igen költséghatékony módja, a lapban vannak fizetős reklámok és ingyen szerzett képek. Persze a májunknak nagyon jól esne, ha lenne egy példányom a lapból, ahol a nevünk pont a szerkesztő és korrektor (Redaksiyon ve Tashih) után jön. Ahhoz viszont mindketten öregek vagyunk, hogy szellemi tulajdonunkból (vulgo fénykép) más úgy csináljon pénzt, hogy nekünk csak a dicsőséget hagyja.