Fürdőkereső

A Gellérthegyről néztük a kilátást.

Meleg júniusi nap volt és a sziklák közeledtek olvadáspontjukhoz.

A turista enyhén szürkés arccal, üres vizesüveget szorongatva, verítékkel borítva, átizzadt ruhában meredt ránk. A német bicajos, akit Colorado mellett mentettünk meg, sokkal jobb állapotban volt.

- A fürdő... hol van a fürdő?

Nem akartam okoskodni, hogy az izzasztófürdőt már megtalálta.

- Milyen fürdő?

- A fürdő...

- A fürdő lenn van.

- Lenn?

Lemutattam a Dunához, amerre a Gellértet sejtettem. Reméltem azt keresi és nem valamelyik másikat. De hát fürdő az fürdő, hacsak nem mosdót keres, de hát egy városi erdő közepén erre kicsi az esély.

- Lenn?

- Lenn.

- Akkor feleslegesen jöttem fel ide? - szedett össze egy egész mondaot, amivel elhasználta energiakészlete maradékát.

- Szép a kilátás - nyugtattam meg.

- És merre van a fürdő?

- Lefele. Mindig lefele.

Elindult.

Utána napokig nézegettem az újságot, hogy találtak-e egy félholt turistát a Dunadeltában, aki makacsul lefele akart menni.