Naplemente az Antilop-szigeten

 - Gyere Puppey, nézzük meg a naplementét!

- Gyíkot nézünk, macskát nézünk, más kutyát nézünk, de napot? Mit lehet azon nézni?

Aztán Puppey szerencsére meglátott egy gyíkot és ezzel megoldódott a probléma. Mentünk.

A Nagy-Sós-tón gyönyörűek a naplementék és ez így van ez nemcsak a Stansbury-szigeten, hanem Antilop-szigeten is.

Mi ott álltunk a White Rock Bay szélén és elindultunk ki az öblöt szegélyező félsziget vége fele, hogy onnan nézzünk meg a napnyugta szineit.

Ha ennyire felhős az idő, a naplemente sokkal színpompásabb.

Nem voltak sokan az ösvényen - a gyíkon kívül -, bár ezt az útvonalat tartják a sziget második legtöbbet használt gyalogútjának.

Az ösvény lustán kanyargott a tó partján. Most látszott, hogy mennyire kiszáradt idén nyáron a tó. Amióta hazajöttünk, egyszer esett mérhető mennyiségű csapadék, a reptéren 0.2 mm-t mértek. Már ha ennyit egyáltalán lehet mérni és nem párolog el egyből.

Bölényt szerencsére nem láttunk - se közel, se távol, úgyhogy nyugodtan mentünk tovább. Csak a bölények pihenőhelyeit láttuk, ahol letapossák maguknak a növényzetet, hogy tisztító porfürdőt vegyenek.

Még szép kavicsokat is láttunk, csillogó lila kvarcokat, amik az üledékes kőzetbe kövültek mozdíthatatlanul.

Sajnos itt nem lehet gyűjteni, mert az egész sziget védett, de hasonló köveket Ogden közelében is lehet találni, meg a Stansbury-sziget csúcsán is. Csak azok messzebb vannak - viszont nincsenek ott bölények.

A nap lassan bújt be a horizont mögé és az ég lassan vörösbe, Veronese-kékbe, szürkébe és bíborba öltözött.

Láttuk a távolban Lakeside-ot, meg a hegyeket a Lakeside közeli túrából. Hogy a dolog bonyolultabb legyen, ezt az ösvényt is Lakeside-nak hívják.

Ez volt a pont, ahol megfordultunk: tökéletes volt a naplemente és a tó is jól látszott. Valamikor szeretnék majd valahogy oda kievezni, de ennek ki kell találni a logisztikáját: jó sokat kell gyalogolni a homokon át a vízig.

De majd megoldjuk.

Erről a kirándulásról egy film is készült. Azt itt lehet megnézni.