Több éve csorgó nyállal bámultam a városfalakat, de sose álltunk meg a kisvárosban. Általában nem volt rá idő. Most sikerült.
A falak eddig is lenyűgöztek. Nem tudom, mitől rémülhettek meg ennyire a helybeliek, de alaposan berezelhettek és elkezdtek falakat és falakat építeni. Kövük aztán volt hozzá.
A falak és erődök közelről még döbbenetesebbek voltak.
A városka maga pedig csendes, békés és szép.
Valahogy így képzeltem el az elmúlt tizensok év alatt, amíg állandóan csorgó nyállal gondoltam az elmaradt látogatásra.
Miután lelkesen végigsétáltunk a középkori utcákat és elfogyasztottuk a jelenkori kávét, még betértünk a bankba:
- Szerb dínárt váltanak?
- Nem.
De legalább nem tették hozzá, hogy a város többi bankjában sem váltanak - talán mert csak egy volt.
