2010. szeptember 16., csütörtök

Repülés Salt Lake Citybe


Salt Lake City Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha tömören kell megfogalmaznom, milyen volt a repülőút Budapestről Salt Lake Citybe, azt kell mondanom, hosszú. Ha bővebben, akkor nagyon hosszú.

Ferihegyen indulás előtt volt két óránk. Sétáltunk Yodával és vettünk mindenféle innivalót az útra. Almalé nem volt. Vettem két deci körtelét és vizet, hogy ebből keverjek a Mesternek innivalót a repülőn. Nyolcszáz forint.
A körte az nem pálinka volt.

Az első kilenc óra Budapestről New Yorkba eseménytelen volt.

New Yorkban pont elértük a csatlakozást.
Kényelmesen elhelyezkedtünk a Salt Lake Citybe menő gépen. Yoda doboza az ülés alá kerüt, én meg elterültem a három üres helyen.

Ekkor a pilóta megszólalt a hangosbeszélőn:
- A karbantartók szerint alacsony az olajszint az egyik hajtóműben, fel kell tölteni. Tizenöt perc múlva indulunk.

Már tudtam, egyhamar mi nem megyünk sehova. Egy repülőgép nem egy öreg Chevy, hogy öntünk egy kis olajat a motorba, aztán megy.

Ez sem ment.

- Még meg kell nézni ezt...

- Még meg kell nézni azt...

Egy óra múlva közölték, másik géppel megyünk, tíz perc múlva indul a másik kaputól.

Két óra múlva indult és valahogy tele lett.

Elaludtam.
Felszálláskor arra érbedtem, hogy Yoda az ölemben vigyorog és csóválja a farkát.

Először azt hittem, megint kirágta magát. De csak kibújt valahogy.

Nagy nehezen visszagyömöszöltem a Mestert a dobozba.

Ekkor elkezdődött a nyiff és a nyaff, meg a nyüff és a nyeff. Hogy megnyugtassam, etetni kezdtem mikrofalatkákkal. Egy órán át adtam a szájába a pici falatokat, mire elaludt.

Már alig láttam.
Éheztem, szomjas voltam és álmos.

De jött a légiutaskísérő és sósmogyorót és innivalót osztott. Tudtam, a gépen lehet venni és ételt.

- Lehet itt valamit enni? - kérdeztem.
Kaptam egy menüt. Ezekben a menükben a leírás a legjobb. Az étel általában vacak, de a leírás mindenért kárpótol. Az az egy baj, hogy a menükártya nem ehető.

"Aranybarna cipóba rejtett ropogós pulykamellfilé mosolygó piros paradicsommal és olvasztott házisajttal."

Én sajttálat kértem.
Igazából a tál szó félrevezető. A sajttál hallatán egy nagy tálra gondolok, amin sok sajt van. A helyes kifejezés a sajtcsészealj lenne, egy alig csészealjnyi tálca, amin van 4 szem szőlő, másfél pekándió, három kétszersült és négy féle sajtocska. Hat dollár. (Ferihegyhez képest világolcsója.)

- Mennyi lesz?

- Semennyi. A problémák miatt ingyen van az étel.

Ezt csak a hangosba felejtették el bemondani, gondolom, így kevesebben kértek.

Elmajszoltam a sajtokat, ittam egy csomót és próbáltam aludni. Már közel jártam ahhoz, hogy fogom Yoda nyugtatóit és megeszem az egész doboz nyugtatót, lesz, ami lesz alapon.

New York - Salt Lake City az öt óra.

De megérkeztünk.
Nagyon jó volt: húsz óra után végre mindketten pisiltünk.

3 megjegyzés:

Pyry írta...

De legalább a határon nem szórakoztak veletek. :)

Csilla írta...

Szegény Yoda. Az a szerencse, hogy veled utazhatott végül is, nem a raktérben. Nekem fogalmam sincs mit csinálnék Tassoval hasonló esetben. Ő egy kicsit nagyobb is, esély sem lenne arra, hogy velünk utazzon. Máshol meg tuti szivinfarktust kapna!

Biztos jó már otthon, remélem hamar kipihenitek az utazás fáradalmait!

ribizlifozelek írta...

Pyry, igen :)

Csilla, szerencsere Yoda picire osszehajtja magat.
Koszi! Pihengetunk.