Gondosan felkészültünk a Vénusz-átvonulásra.
A megfelelő időben, délután, helyi idő szerint 4 órakor teljes felszerelésben (szemüvegben) kiléptünk a bázisról (lakás) a megfigyelőhelyre (utca).
Egész nap ragyogó kék ég borult ránk. Sőt, az elmúlt két hétben akkor láttunk felhőt, amikor az időjárásjelentés a keletipartot mutatta.
Eddig.
Most a szégyellős istennő vastag felhőtakarót rántott maga elé. Őt majd nem látják vonulgatni.
Az újság szerint egész Utah felhőben csücsült.
- Majd megnézzük legközelebb - mondta Yoda - Te papolsz itt állandóan türelemről, mi az a 113 év?
De aztán, naplemente előtt pár perccel a viharos, műanyagflakon fúvó szél szétszaggatta a felhőket. Ott volt, pici borsószem a hatalmas, lemerülő napkorongban.
Aztán a szél újra összefoltozta Vénusz ruháját.
- Akkor mehetünk sétálni? - kérdezte Yoda.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
latom nem volt szerencsetek, de azert egy piciket csak lattatok. volt aki egyaltalan nem latott semmit a felhoktol. en nagyon orultem hogy tokeletesek voltak Houston-ban a viszonyok.
En nem neztem meg, pedig itt egy darab felho sem volt. Ugy gondolom majd inkabb legkozelebb nezem ;-)
Megjegyzés küldése