Orvosi szleng

Minden foglalkozásnak van egy argója.
Az orvosoknak kettő. Egy hivatalos és egy belső használatú. Sokak szerint sértő.

Ribizlifőzelék ezzel részben egyetért, de miközben az etikai vitát hallgatta, komoly rekeszizomproblémái támadtak.

Ha nagyon részeg sérültet visznek be a kórházba, az egy UBI - unexplained beer incident.

Ha egy beteg 2 hospital unit akkor a páciens az átlagosnál kétszer nehezebb.
Ha 3 hospital unit akkor háromszor.

Az az illegális bevándorló mezőgazdasági munkás, aki kómában van, agyhalott és mivel nincs ismert rokona, lakcíme, nem lehet lekapcsolni a lélegeztetőgépről és agyhalott, az rock.

Ha pedig több rock van együtt, az a rock garden.

Sokak azerint ez az orvosi tolvajnyelv sértő. Degradáló.
Az.
Amikor kiderül.
Egyébként pszichológiailag segít feldolgozni egy lehetetlen foglalkozással járó stresszt.

Plüssök a könyvtárban

Elkerekedett szemekkel néztem a krokodilt. Ilyesmit ritkán látni egy utahi könyvtárban. Itt nem élnek krokodilok.

A krokodil olvasott, elmélyülten, mozdulatlanul. Nem vagyok krokodilszakértő, de szerintem egy átlag krokodil ritkán olvas, még akkor se, ha plüssből van.

Ez a krokodil azonban plüssből volt és olvasott.



Megkérdeztem a könyvtárost, mit tud az olvasó krokodilról.

- A gyerekek hozták.

- Aha - teljesen természetes, hogy a sivatag közepén a gyerekek hoznak egy plüsskrokodilt a könyvtárba, aki olvas.



Kiderült, a gyerekek évente négyszer behozhatják plüssállataikat és otthagyják őket éjszakára a könyvtárban, a könyvtárosok pedig meglesik őket és lefotózzák, mit csinálnak éjjel.

Általában olvasnak.



De hajlamosak elbújni a hűtőben, leülni a számítógépek elé vagy csak játszani. Másnap pedig a gyerekek elmajszolhatnak valamilyen péksüteményt, ihatnak egy gyümölcslét és megnézhetik a kivetítőn a fotókat.

Azt az egyet nem tudtam eldönteni, ki szórakozik jobban, a gyerekek, vagy a könyvtárosok, akik a fotókat csinálták.

Tégla az erdőben

- Húsvét van, vagy mi a szösz - mondta Yoda és a nyulat figyelte. A nyúl Yodát figyelte. Jól elvoltak.

- Az tapsifüles és nem tepsifüles! - szóltam rá a Mesterre és továbbindultunk a Nyúl szigorú tekintetétől kísérve.



A Limekiln Gulchban haladtunk a mészégető boksa felé.
Megcsodáltuk a vadon szélén terpeszkedő házikót, majd továbbmentünk felfele.

A természet itt még csak ébredezett szemben a várossal, ahol már egy ideje tavasz van.



A völgyben jóval hidegebb volt, mint lenn. A nap se sütött úgy.



Ettől eltekintve nem sok dolog változott itt. A mészégetőkemence is ugyanolyan volt, mint korábban.



- ODA FOGOK PISILNI! - mondta a Mester, de kivételesen nem mondott teljesen igazat: nemcsak pisilt.

Ahogy takarítottam az erdőt, észrevettem valamit: egy tégla lapult a fűben. Valószínűleg a kemencék boltíveinek egyikéből esett ki valamikor százharminc éve, amikor elpusztultak a kemencék. Aztán Yoda megtalálta és lepisilte.

Ezek után mondja valaki, hogy nincs vakszerencse.

Utahi locsoló

Majdnem vettem sego lily-t, ami egy sivatagi virág és szinte csak itt, Utahban él. A sego lily Utah nemzeti virága, annyira helybeli. 

Ideális növény.  

Elônyei:

- nem kell neki víz

- kavicsba kell ültetni, ki a napra

- nem kell neki trágya

- bírja a hideget

- szereti a meleget

Hátrányai: 

- kell venni 5-6 kg kavicsot és egy dézsát

- egy párásabb napon kirohadhat

- kisebb esôbe belehalhat

Úgyhogy nem vettem. Esernyô kellene fölé. 

De ez az igazi húsvéti virag: nem szabad locsolni!

Sivatagba' jártam

Sego lilyt láttam,

El akart hervadni

Nem szabad locsolni!

Hölgyprogram

Hárman voltak, huszonéves lány, negyvenes mama és hatvanas nagymama. 

Nôi programra mentek együtt.  A nagyinál és unokájánál puska volt, a mama megelégedett egy számszeríjjal. 

Nem fotóztam. Nem mertem. 

Tűzoltó Bubba BBQ

Pár éve egyszer ettünk itt egy szendvicset. Az udvarban egy ősrégi tűzoltóautó állt (rohadt). A szendvics azonban ehető volt, Bubba Barbeque vendéglőjét megjelöltük, mint lehetséges ebédlőhelyet.

Tavaly novemberben egyszer láttuk, hogy Bubba bezárt. A tűzoltóautó eltünt, ahogy a közönség is. Majd semmi sem történt pár hónapig.

Áprilisban Bubba magához tért. Kinyitott. Megjelent elötte a régi tábla, BEST BBQ. Ezt ki kellett próbálni, egy szerdai napon késő délelőtt beállítottunk Bubbához.

Bubba sehol, csak egy Bubbánénak látszó hölgy laptopozott, egy hispán várt az ebédre és egy dél-amerikai afroamerikai remélte, hogy kihozzák a rendelését.
Gyanus volt. Egy jó BBQ vendéglőben lengő szakállas motorosok, vidám egyetemisták és olyan emberek kell lebzseljenek, akiknek teljesen felesleges naptejet kenni a tarkójukra, mert az úgyis vörös.



Szendvicset kértem, amihez járt kétféle köret és uborka és szósz. Pillanatok alatt megjött, takarosan becsomagolva. Az igazi BBQ arról híres, az adagok olyan bányászokra vannak méretezve, akik a műszak után még lehúznak nyolc órát egy öntödében, majd a nap hátralevő részét lovaglással töltik.

Ezt az adagot viszont kákabélű aktatologatókra méretezték, akiknek már amúgy is tönkrementek az ízlelőbimbói a tintanyalásban.

Nem volt rossz, de jó sem.
Maradunk Pat's Barbeque vendéglőjénél, amelyik annyira jó, hogy még a vegetáriánusok is ódákat zengetek róla, pedig ott az egyetlen esélyük valamit is enni, ha elrágcsálják az egyik széklábat.

Hogyan adjuk el vesénket?

A világ megőrült...

Tavaszi ruha

A ház előtt álló három díszszilvafa ismét felöltözött a hosszú tél után.



Néha esett, néha fújt, időnként jött egy hóvihar, ami eltüntette a virágok egy részét a fák tetejéről, de a tavasz csak jött.



A fák pedig egyre szebbek lettek.



Mi pedig egyre jobb kedvvel lépünk ki a házból, megcsodáljuk a virágokat, a rügyeket, Yoda pedig a szomszéd kertje helyett először a mi fáinkat üdvözli.

Hátizsákkeresés

Hat év és számtalan kilométer után minihátizsákom kezdett elvásni. Itt ott elvékonyodott az anyag, az aprópénz kihullott belőle és valamikor kékes-lilás szine piszkosrózsaszín lett.

- Egy kicsi hátizsákot szeretnék. Kisebbet, mint egy daypack - mondam az érdeklődő eladónak.

Az érdeklődő eladó hozott pár húszliteres zsákot.

- Elég kicsi?

- Nem, én kisebbet szeretnék.

Elment és kollégájával hozott pár tizenötliterest.

- Kisebb nincs? Max tíz liter, de inkább 4-6.

Vakarták a fejüket, aztán mutattak egy hétliterest.


Én is. Manapság minden olyan, mint a szovjet mikrocsip: hatalmas. A telefonok egyre nagyobbak, az autók nőnek, a hátizsákok is terjednek. Talán azért, hogy beleférjenek a telefonok?

Intermezzo - Félreértés

A szomszéd házán dolgozó szaki a kukák elé parkolt, lehetetlenné téve, hogy a szemetes elvigye azokat.

- Elnézést, itt marad vagy elmegy?

- Elmegyek - felelte és elment.

Gyalog.

Csokilabirintus

Ez egy tökéletes ajándék Ribizlifőzeléknek: Csokilabirintus. Ribizlifőzelék szereti a fejtörőket és szereti a csokit.

Gyorsan kell befejezni a játékot, mielőtt elolvad.

Ha pedig nagyon nem sikerül kijutni a labirintusból, akkor átértelmezem a gordiuszi csomót és kirágom magam a labirintusból.

A Jordán mentén - 2100 S-től délre

A kacsás tábla ellenére ez a parkoló kicsit más volt, mint a többi. Elhanyagoltabbnak tünt. Olyannak, mint ami egy nem igazán jó környéken van. Ez a benyomás inkább csak egy érzés volt: a fű itt is harakirit követett el, amint elérte a 6.42 centi magasságot, a játszótér tiszta volt, de valahogy az összbenyomás nem volt annyira pozitív.



Yodát mindez nem zavarta, azonnal felavatta a helyet és sietett a Jordán fele.



A táj itt egészen más volt, mint amihez korábban hozzászoktunk. Nem egy folyóparti galériaerdőben és nem is egy világvéginek látszó nagyvárosi szavannán voltunk, hanem egy csatorna partján egy ipari parkban.



A Jordán-folyó és a Jordán-csatorna itt ugyanabban a mederben folyt. A horizontot itt nemcsak az égbenyúló hegycsúcsok, hanem a remíz épületei is lehatárolták.




- Menjünk - szóltam a Mesternek.
- Lesznek itt fák? - aggódott Yoda.
- Persze.
- Majd ha kinőnek - a Mester nem volt túl optimista, aztán felkapta fejét és megindult a kerítés fele.



- Ott! Ott!

Egy mecset volt. Határozottan és biztosan egy mecset volt. Salt Lake Cityben. Utahban. Mecset.



- Ott! Ott! - igyekezett Yoda. Csodálkoztam. Yoda eddig nem mutatott komoly vallási affinitást.

- OTT! OTT!

- Yoda, eddig téged nem érdekeltek a templomok.
- Nem, én az Erőben hiszek - felelte a Mester és megindult.



Ekkor értettem meg, hova megy. A mecset mögött egy kis ligetben kecskenyáj tömörült rémülten.

Közel a Ramadán - állapítottam meg - Utána lakoma lesz.
Kicskecskék... - suttogta áhítatosan Yoda.



Azért továbbmentünk és hirtelen a villamos mellett találtuk magunkat.



Néztük az elrobogó szerelvényt. A masiniszta még integetett is nekünk.



Egy darabig a kopár folyóparton haladtunk. Átkeltünk egy újabb csatornán és hirtelen egy igazi mocsár közepén találtuk magunkat. Itt kezdődött a hódok és gázlómadarak birodalma. Ez volt a Redwood Természetvédelmi Terület.