- Mi történt ezzel a fával? - néztem döbbenten a ház előtt álló három fa egyikét. A kérgen hosszú hasadás ment végig, a földtől fel magasra és eltünt a köronában.
- Vannak ellenségeid? - kérdezte az egyik szomszéd, akinek mutattam a sérülést.
Nem akartam azzal a hülye viccel válaszolni, hogy kísértetek nincsenek.
- De miért csinál valaki ilyet? - csodálkozott a másik szomszéd.
A többiek csak a fejüket vakarták.
A konszenzus az volt, hogy valami fura módon esetleg nekitolatott a fának egy tank, illetve, hogy valaki egy csendes láncfűrésszel szórakozott és közben felmászott egy állványra, hogy magasabban is szórakozhasson. Esetleg egy tankra állt fel hozzá a láncfűrésszel.
Persze mindez hihetetlennek tünt.
Aztán hirtelen villámcsapásszerűen jöttem rá az igazságra. Szó szerint: a fába belecsapott a villám. Akkor hasad így meg a kéreg. A villámcsapástól a víz felforr a fában és a kéreg kirobban.
Hallottuk is. Békésen dolgoztunk otthon a legutóbbbi viharkor, amikor megremegett a ház és mindannyian majdnem bent mentünk ki az ijedtségtől.
A fa egyelőre él, hogy túléli-e, az majd tavasszal kiderül. Mireménykedünk, a fát alaposan meglocsoltuk, aztán majd kiderül.