- Gyere!
Fél perccel korábban ültem be az autóba, hogy az olvadásig hevült járgányt lehűtsem.
Kikapcsoltam az AC-t és visszaléptem a forróságba.
- Nyitva van!
Megszaporaztam lépteimet. Az 55-ös épületet sose láttuk nyitva, pedig amikor az egyetemi menzára mentünk, mindig megkukkoltuk.
- Igen, ritkán vagyunk nyitva - erősítette meg a Fort Douglashben dolgozó múzeológus - pontosan évente egyszer.
- Ma?
- Nem, ez egy különleges alkalom. Az igazgatónak jönnek vendégei. Egyébként helyre kéne majd àllítani az épületet.
Teljesen igaza volt. Az épületre ráfért egy alapos felújítás.
Az 55-ös épületben nem UFO-kutatással foglalkoznak, hanem ez volt az 1800-as évek második felében a Mormon-háború után a hadsereg postamesterének a háza. Késôbb tisztilakás volt egészen 1979-ig. Az ágy alatt még ott voltak az eredeti Amazon dobozok, amibe a polgárhábrú idején rendelték a pattogatott kukoricát.
Ahogy mászkáltunk a recsegő padlón, néha attól féltünk, hogy beszakadunk a pincébe a rejtett csapóajtón át.
1880-ban ez egy nagyon menő lakás lehetett. 1979-ben kevésbé. De legalább megmaradt nagyjából olyannak, amilyen eredetileg volt az első postamester korában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése