Könyvklubra olvastam és megragadott és le se tudtam tenni. Jobb volt, mint az emlékeimben élő Fahrenheit 451 vagy a Marbsbéli krónikák.
Egész más volt. Marquez gringóban. Mágikus realizmus 1957-ből.
Illetve egy gyerekkor regénye. Memoárja. Egy nyár története.
Sok ilyen "coming of age" könyvet láttam, olvastam, de ez más volt. Azok az utóbbi időben két fő csoportba tartoztak:
1. Szegények voltunk, de annyira, hogy harminc kilométert gyalogoltunk cipő nélkül az iskolába. Egy irányba. Egyébként minden rossz volt.
2. Kínai transznemű protestánsként nőttem fel egy fehér gettóban és diszkrimináltak, mert vastag volt a szemüveglencsém.
Ez a könyv nem erről szólt, hanem arról, hogy milyen fantasztikus gyereknek lenni, ott is, ahol egy felnőtt nem sok izgalmat talál. Mert már talán nem tudja, milyen fantasztikus is a világ. Mindenütt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése