- Hol a falatkám? - nézett rám Yoda egy röpke reggeli öt kilomáteres séta után.
- Tessék, ül! - adtam neki egy karika müzlit a játék kezdeteként. Yoda leült és megszagolta a falatkát a kezemben.
- Mi ez? - torpant meg a Mester.
- Müzli, Ül! - Yoda csodálkozva felállt.
- Müzli? - és gyanakodva megszaglászta a karikát.
- Azt mondta a doki, hogy ilyenből bármennyit megehetsz és minden kutya imádja.
Yoda a szájába vette a müzlit, óvatosan, nehogy véletlenül is lenyelje. Elgondolkodva nézett a levegőbe, miközben mormogott magában.
- Minden kutya szereti?
- Igen, finom.
Ekkor Yoda olyat tett, amit egy kutya se tud a tudomány jelenlegi állása szerint, függetlenül attól, hogy szereti-e a müzlit vagy sem.
Sugárban másfél méterre köpte a karikát és leült:
- Akkor jöhet a falatka. Látod, le is ülök hozzá.
1 megjegyzés:
Vizuális típus vagyok, szóval ezen most nagyon röhögök. :))
Megjegyzés küldése