- Oda el kell mennetek - mondta mértékletességéről híres R, miközben arca átszellemült kifejezést öltött és látszott, lelki szemei előtt fagylaltok úsznak be a szájába - fantasztikus a fagylaltjuk.
Mindketten nyeltünk egyet.
És hát elmentünk Beaverbe, ami olyan volt, mint egy elhagyott város, csak laktak benne. És kerestük a fagyizót, ami valóban az autópálya mellett volt, de pont két lehajtó között. Amíg odaértünk, komoly Beaver városnézést is tartottunk.
- Vissza kell ide is menni! - állapítottuk meg.
Aztán ott voltunk a fagyizónál, ami gyönyörű volt és a külcsíny komoly belbeccsel párosult.
Fagyik, mindenütt fagyik voltak. Meg sajtok.
Földi paradicsom volt.
Ide máskor is jövünk. Nemcsak azért, hogy megnézzük Beavert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése