Vendéglátónk, E, a Grand Canyonban is volt pilóta.
Turistákat röptetett körbe-körbe. Ez még a pre-GPS időkben történt, amikor a térkép még papírból volt és a mobiltelefon épphogy kilépett a sci-fi kellékek sorából. Mondjuk itt amúgy se működött. E ma is behunyt szemmel mondta, hogy melyik sziklának mi a neve és mit kell tudni róla.
A túrák az északi peremről indultak és körberepültek a Nagy Lyuk felett át a déli oldalig és vissza.
A probléma az volt, hogy a repülők kicsik voltak, a turisták meg nagyok. A repülőket pukkadásig tömték turistával, üzemanyaggal. Ettől a kisgép ugyan kicsi maradt, de nehéz lett. A turisztok benn kellett repüljenek a kanyonban, hogy lássák a lyukat, a gép viszont nem tudott volna hirtelen kimászni a másik oldalon, ami jóval magasabban van, mint a déli.
Ezért használták a pilóták a felfele menő légáramlatot. A Canyon mélyen forró és onnan a meleg levegő mindig felfele áramlik.
A repülő megcélozta a sziklafalat, a turisták sikítottak (először E is) és az áramlat szépen felemelte a gépet és átrepítette a peremen.
Mindig is tudtam, hogy jobb, ha egy turista nem tud mindent…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése