Meleg volt, de a klasszikus dél-utahi meleg, száraz és forró.
Amiben úgy érzem magam, mint disznó perzseléskor. A sziklafalak pedig sztereóban dőlt ránk a meleg.
Meglepő, de szeretem.
A sziklafalon tátongott a Sárkány.
Amióta ez a hely divatos lett, a látogatók vendégkönynek használják a puha homokkövet.
Tisztára olyan, mintha ékírás lenne.
Az üreg mesterséges: egy időszakos vízfolyást vezetnek erre.
Szóval nagy esőzés idején jobb nem erre járni - mondjuk mostanában kis eső sincs.
A járat pedig hosszú és tekervényes.
Jó sokat mentünk a sötétben, mire megláttuk az alagút végét.
Innen még tovább lehet menni egy időszakos patakhoz. De azt majd legközelebb.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése