Peches nap - Lottó Arizonában

Időnként vannak peches napok.

Azért jöttünk ide kempingezni, mert a Red Cliffs-ben és a környékén szeptemberben átlagosan egy nap esik az eső.

Mint a Cordura-díszletnél kiderült, az az egy nap az ma volt. Reggel még napsütésben másztunk fel Puppeyval megrágni az anasazi romokat, most meg egy homokvihart követően ömlött az eső.

Egy sátorban még nem lenne baj az eső, sátoroztunk esőben eleget - de ha a sátorozó nyitvahagyja az ablakot, a helyzet rosszabb. Akkor pedig, amikor a szélvihar először telepakolja a sátrat homokkal, majd lenyomja a sátor oldalát, hogy minden sátorra hulló vízcsepp az ablakba ömöljön és onnan a hálózsákra, akkor a helyzet a legrosszabb.

Ilyenkor három dolgot lehet csinálni: 1. káromkodni. 2. feltörölni a vizet és becsukni az ablakot. 3. átmenni egy másik államba, ahol jobb az idő.

Nevada pont itt van a sarkon, át kell suhanni az autópályán a Virgin-folyó szurdokán - most nem álltunk meg sétálni Arizonában, építkeztek az ösvény elejénél - , hanem tovább mentünk Mesquitébe.

Ahogy megérkeztünk, az autópálya másik oldalán nagy balesetet láttunk - pár autó és néháy kamion ütközött és mire észbekaptunk, 15 kilométeres dugó volt hazafele. Szerencsére ezt ki lehetett kerülni egy régi, kanyargós országúton. De ez időbe telt.

- Ilyen peches nap lottót kell venni - mondtam.

Mivel Utahban nincs lottó, gondoltam, majd Nevadában veszek egy szelvényt egy kaszinóban. Vagy a benzinkuti kaszinóban.

Aztán meglepődtem.

Nevadában nincs lottó.

Mert, szól az egyik indoklás, a lottó az árt az erkölcsöknek és szenvedélybetegséget okoz. Mondják ezt abban az államan, aminek leghíresebb városa Las Vegas. Ahol több helyen legális a prostitució. Szóval ott a lottó függőséget okot. A másik - a kaszinók által szponzorált érv szerint a lottóbevételt oktatásra és hasonló célokra fordítaná az állam, viszont az állami kaszinóbevételek is ezt a célt szolgálják és a lottó a kaszinók hasznát csökkentené - ezzel együtt az állam bevételét - és így felesleges egyik bevétellel kiváltani a másikat. Magyarul a kaszinók nem akarnak konkurenciát.

Szóval Nevadában nem vettem lottót.

De ott volt Arizona!

Mivel nem akartam teljesen hülyének látszani ("Utahban élek, fogalmam sincs hogy kell lottót venni"), kinéztem Wikipedián, milyen arizonai lottók vannak. Kaparós sorsjegyet nem akartam, az nem lottó, úgyhogy rövid olvasgatás után kiválasztottam a Pick-et, ahol negyvennégy számból hatot kell eltalálni. Gondoltam, elköltök rá két dollárt, egy ilyen peches nap csak szerencsésen végződhet.

Be is mentem az I-15 egyetlen arizonai városának boltjába, ahol nagy tábla mutatta az utat a utahiaknak: LOTTÓ.

Legnagyobb meglepetésemre nem trafikosnénitől lehetett venni a lottót, hanem automatából.

És itt jött a világvége.

Azt olvastam, hogy itt van hat-nyolc féle lottó, ám a masina képernyőjén vagy száz ikonból lehetett választani. És lehetett képernyőt váltani. Ebből volt négy. Azaz durván négyszáz valamiből kellett volna kiválaszatni, ami engem érdekelt.

Szerencsére a sorban előttem volt egy középkorú utahi mormon kinézetű fickó, aki szenvedélyének hódolandó átvezetett Arizonába, hogy megmerítkezzen a bűn fertőjében és vegyen egy lottószelvényt. Biztos vagyok benne, hogy miután megvette a lottót, távol a püspöke vigyázó szemétől egy kávét is megivott valahol. Midlife crisis, na.

Gyorsan rájöttem, hogy az első képernyő a kaparóssorsjegyeké. A másodikon voltak a lottók. Itt kiválasztottam egyet két dollárért, majd elutasítottam a gép által kínált számokat és beírtam a saját számaimat, majd a lottót a kosárba tettem és bedugtam a hitelkártyát a leolvasóba.

ELUTASÍTVA.

Na jó, elővettem egy debitkártyát, bedugtam a leolvasóba.

ELUTASÍTVA.

Ekkor megzizzent a telefonom: Ön két dollárért vásárolt Beaver Dam-ban. (Így hívják ezt a kisvárost.)

Elegem lett. Ez egy ilyen nap. Általában ha veszek egy lottószelvényt, valószínű, hogy kidobok két dollárt az ablakon. Ma azonban lottószelvényt se kellett ehhez vennem.

Enyhén füstölögve indultunk vissza a kempingbe megnézni, miben úszik a cuccunk. Valóban: négy órakor a sátorban levő dolgok még csurom vizesek voltak.

De sütött a nap és ha Utahban süt a nap, akkor be lehet kapcsolni a környezetbarát napenergiás, környezetbarát szárítógépet.

A függöágyak köteleiből szárítókötelet rögtönöztem és kiterítettem a víztől csöpögő hálózsákot, takarókat, ruhákat, mindent.

És csoda történt. Fortuna kereke fordult egyet.

A 15%-os páratartalomnak és tűző napnak hála öt harmincra minden megszáradt.

Szóval végül is szerencsés lett a nap.