- A lökhárító összerakására nem szemítunk fel semmit. Az elveszett díszléc visszaszerelése az anyagkölcséggel és óradíjjal százharmincöt.
Még nyáron Las Vegasba menet az autópályán eltaláltunk egy darab gumit. Szerintem gumi volt, mert ha keményebb lett volna, akkor nem marad az autó eleje a helyén.
De ott maradt, csak lógott egy kicsit a lökhárító alsó eleme, amit azon melegében az Univerzális Javítóval, egy darab ragasztószalaggal tettem vissza. Azt, hogy a kis karika elveszett a ködlámpáról, azt csak hetekkel később vettem észre.
Beherálásom nemcsak a Cathedral Gorge-ig, hanem egész nevadai utunk alatt tökéletesen kitartott.
Aztán a szervízben visszatették a lökhárító alját, ahol csak a patentek engedtek el. A karikát nem tették fel és a ragasztószalag és az gumi okozta elszineződést nem tüntették el. Nem is vártam volna.
- 135? Azaz százharmincöt? - néha azt hiszem, az angolommal van baj és ilyenkor lassan tagoltan beszélek.
- Harminc az alkatrész és száz a munkadíj. Plusz adó.
Ekkor már törzsvendég voltam a márkaszervízben és úgy éreztem, én ehhez túlzottan is smucig vagyok.
Némi sikálás hatására lejött a gumi-nyom, majd a ragasztószalag maradéka is. Ehhez a környezetkárosítás csúcstermékét, a Vegyi szakik (Chemical Guys) egy mindent tisztító tisztítószerét használtam.
Az Amazonon pedig megtaláltam a kis karikát a ködlámpára 3.50-ért és nagyjából három perc alatt bepattintottam a helyére és lehetett is takarítani az autót.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Szép munka!
Milyen autó ez?
Boston2, Ford Fusion Energi.
Köszi!
Aha, akkor ez elektromos? Vagy hibrid?
Közben eszembe jutott, egyszer párom Peuget-jával mentünk az M5-ösön, mikor is valami szörnyű kerepelő hang kezdődött. Leállósáv, alánézés: az egyik motorvédő alsó műanyag burkolat majdnem teljesen leszakadt, a másik része félig. Korábban javítva volt és csak kábelbilinccsel tették fel, valószínűleg nem bírta a rezgést.
A majdnem leszakadt darabbal nem volt mit kezdeni, azt a zsebkésemmel megszabadítottam a szenvedéseitől.
Aztán tovább indultunk, de a maradék is vészjósló hangokat adott. Lekanyarodtunk a legközelebbi lehajtónál és egy motel parkolójában félig felálltunk a padkára, hogy alá tudjak mászni, aztán a derékszíjjam és egy lanyard segítségével visszarögzítettem a maradék felét. A vicc az, hogy ez egy éve volt és azóta is így üzemel. :)
Megjegyzés küldése