- Valószínűleg a váltó. Hétezer dollár. De még valaki meg kell nézze és akkor lehet, hogy több lesz - összegeztem magamban amit a márkaszervízben mondott a munkafelvevő - A hibás szenzort még nem néztük meg.
- Ez több, mint amit az autó ér -mondtam - és a munkafelvevő sóhajtott egyet - egy váltó nem kellene meghaljon 130 ezer kilométer környékén - morogtam - főleg, hogy a CVT az gyakorlatilag örökké megy...
- Mikor fog kiderülni, hogy hét vagy több?
- Ha szétszedjük. Az hogy szétszedjük, az háromezerötszáz. A többi az új váltó.
Persze mondhattam, amit akartam, ez a tényen nem változtatott: három hét szervíz után rájöttek, hogy a váltó zörög és ki kell cserélni.
Elkezdtem fórumokat olvasni és felfedeztem, hogy a Ford megvette a Toyotától a Prius elpusztíthatatlan váltóját és addig buherálta, amíg sikerül elpusztíthatóvá alakítania az első generációs Fusion Energi-ben és viszonylag sok autóban ki kellett cseréljék a régit újabb váltóra százötvenezer kilométer tájékán. (Az összeesküvéselmélet szerint a Ford első buherációjában elektromos üzemben a váltó nem kap elég kenést. Márpedig hogy használjanak egy részben elektromos autót?)
Azt is felfedeztem, hogy a hibrid-elektormos komponenseken extra gyári garancia van 150000 km-ig és a váltó is elektromos komponens.
- Ez ugye garanciális?
- Miért lenne az? Az már több éve lejárt.
- Mert a Fordnak van egy külön garanciája az elektromos és hibrid komponensekre.
Mivel a munkafelvevő udvarias ember volt, nem mondta azt, hogy futóbolond vagyok.
Felhívtam a Ford-ot, ahol szintén nem hallottak saját garanciájukról. Végül felhívtam egy márkakereskedést. Majd még egyet. Még egyet. Végül egy világvégiben egy - valószínűleg unatkozó - igazgató megnézte a papírjait:
- Tényleg van ilyen! - kiáltott fel.
Közben kétnaponta kétszer elküldtem a munkafelvevőnek is a linkeket a megfelelő helyre illetve kérdezgettem, hogy mikor fog ráérni a váltószakemberük, hogy megnézze, tényleg a váltó romlott-e el. Újabb napok múltán egyszercsak visszaírt:
- Igaza van, elnézést, a váltó tényleg garanciális!
Másnap megint kérdeztem, hogy mi van a váltószakemberrel. Ekkor kiderült, hogy a munkafelvevő elment továbbképzésre és egy másikhoz kerültem.
- Még nem ért rá megnézni, úgyhogy nem tudjuk, hogy hétezer vagy több.
- De garanciális.
- Már rég lejárt rá a garancia.
Gondolkodtam azon, hogy valami egyszerűbb dolgot fogok csinálni: például a felmegyek a legnagyobb hegyre és ott halálracsiklandozok egy medvét. Vagy kettőt.
Telt-múlt az idő, néha elküldtem az új munkafelvevőnek a paksamétát, amiben le volt írva a gyári garancia és kedvesen megkérdeztem, mikor fog ráérni a szaki.
Gyakorlatilag nem volt emberük a szervízben és nem volt eladó autójuk a kereskedésben. Jó, volt. Egy. Egy Mustang, de az annyira nem érdekelt.
- A váltószakember se hallott ilyen garanciáról - mondta az új munkafelvevő a telefonba. Kértem, nézze meg a linkeket, amiket küldtem - de a szakember még szétszedni se ért rá, nemhogy linkeket nézegetni. A munkafelvevőről már lemondtam.
- Mégiscsak medvét kellene csiklandozni - gondoltam.
Az ősz lassan télbe fordult és elhatároztam, másnap átviszem az autót egy másik márkaszervízbe, amikor telefonáltak:
- Szétszedte, tényleg a váltó és megnéztem, elnézést, tényleg garanciális.
- Mikorra lesz kész?
- Egy hét - amit azonnal lefordítottam szervízbeszélre, azaz két hétre. De még nem értettem én se az alkatrészhiányt, se a munkafelvevő erősen hawaii kiejtését és még nem tudtam jól szervízbeszélt fordítani, mert hát lett az három hét is.
- Kész az autó! - mondta lelkesen egy új munkafelvevő. Gondolom, a másik már nem akart velem beszélni - Lehet jönni érte!
- Mennyi? - kérdeztem felkészülve mentálisan az újabb összecsapásra, amikor egy darab falnak magyarázom el a magyar nyelvtant.
- Semennyi. Garanciális.
- És a szenzor?
- Az biztos a váltótól volt rossz.
A szenzorhiba idegesítő volt: Két perc huszonhét másodperc vezetés után a műszerfalon kigyulladt a kipörgésgátló hibáját jelző lámpa. Majd a tolatókamera hibáját jelző lámpa. Majd a parkolássegítő hibáját jelző lámpa. Majd az UFO-támadásra figyelmeztető lámpa. Majd a ABS hibájára figyelmezetető lámpa. Majd a keréknyomásmérő hibájára figyelmezető lámpa. Először félőrülten meredtem a sárgába borult műszerfalra, ahol tizenöt másodperc után minden megjavult és kialudtak a hibaüzenetek és lehetett tovább vezetni.
Nem értettem, hogy ezt miért a váltó hibája okozta, amikor a váltó hibáját csak hallani lehetett, de a diagnosztika nem tudott semmiről.
Úgyhogy amikor elindultam haza az autóval, meg se lepett, hogy hirtelen sárgába borult a műszerfal és gyakorlatilag a MINDEN ELROMLOTT üzenet villant fel a képernyőn.
- Persze, azonnal megnézzük - mondta a munkafelvevő - bár épp nem nagyon van emberünk és nagyon elfoglaltak, úgy egy hét lesz. Remélem, nem sűrgős.
- Nem, már rég vettem egy másik autót és ezt el akarom adni - feleltem és visszaemlékeztem az autóvásárlás mizériájára, mert nemcsak szerelő nincs, hanem eladó autó se. Szomorúak voltunk, hogy el kell adni, de ha már vettünk egy újat, nem volt értelme megtartani a régit.
Két hét múlva szakadó hóesésben vittem haza az autót, amiben kicseréltek egy hibás szenzort. Miközben az autóbeállóba rükverceltem be, megállapítottam, hogy a szenzort ugyan jól kicserélték, de a tolatóradart elrontották.
- Nem működik a tolatóradar - mondtam a telefonba.
- Lehet, hogy a hidegtől van - felelte a szaki a telefonba. Az autót ugyan nem ridegen tartottuk és mindig garázsban lakott, de sose kényeztettük el. Például egyszer se adtam rá sapkát és sálat. Különben is, minusz tíz fok volt, ami nem a világ vége. Számomra a hideg Minnesotában kezdődött, amikor a Cola belefagyott az üvegbe és a golyóstollban is megfagyott a tinta. Persze akkori autónk, a SAAB akkor is indult és ment, de ez más lapra tartozik.
Miközben vittem vissza az autót a szervízbe, át kellett gurulni egy sáros hókupacon, amiről kiderült, hogy nyomokban jéghegyeket tartalmazott. Valami diszkréten sikított az autón és utána karcoló zörgés töltötte meg az utasteret. Valami alul leszakadt.
A munkafelvevő régi ismerősként üdvözölt.
- Megnézzük, estére kész lesz.
Nem hittem el, de tényleg kész lett és aznap estére.
- Mennyi?
- Semennyi, visszatettük, ami leszakadt és a tolatóradar tökéletesen működik.
Szerintem elfelejtették összedugni a drótokat, de nem érdekelt. Vittem haza az autót, hogy végre kitakarítsam, kiglancoljam és meghirdessem.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.