A Farmington városa felett levő szurdokot tavaly "fedeztük" fel Puppeyval. Idén visszaementünk újra megjelölni az autóroncsokat.
Az út egyből egy barlanggal kezdődik, amit páran sajnos alaposan összefirkáltak. Hiába, eddig simán el lehet jönni autóval a Skyline drive-on.
A barlangoz igazából sokkal könnyebben fel lehet jutni, a látszat csal. Mi először Puppeyval nagyon megijedtünk a sziklamászás gondolatától is, de a kaotikus kőhalmazban egy simán járható ösvény kanyarog fel.
A barlangban csak arra kell vigyázni, hogy az alacsonyabb helyeken végre ne hajtsunk egy önkéntes trepanációt.
Az ösvény innentől kezdve enyhén emelkedve követi a szurdokot.
Lenn kanyarog a patak, mi meg fenn megyünk lelkesen előre.
Több száz méterrel felettünk pedig ott kanyarog az út, ami a hegyek gerincére visz fel. (Az alábbi képen a földcsuszamlás felett látni az út vonalát.)
Mindkét alkalommal ősszel voltunk itt, tavaly még fényesebben ragyogtak az erdő színei.
Puppeyval el is neveztük ezt az erdőt neonerdőnek.
Ez az erdő nem csak színeiről, patakjáról és a Farmington-formáció nevő sziklákról híres, hanem az itt található autóroncsokról is.
Másfél kilométer után kezdődik a roncstelep.
Az erdő mélyén megszámlálhatatlan autóroncs bújik meg. (Szerintünk hét, de lehet, hogy több. Puppeyval mi mindenre képesek vagyunk, még a megszámlálhatatlan autóroncsok megszámolására is.)
Egy helyi legenda szerint az ötvenes-hatvanas években egy misszión New Yorkban járó mormon fiú összetűzésbe keveredett a maffiával, talán mert meg akarta téríteni a capo di tutti capi lányát. Ezt követően hazáig menekült, nyomában két bérgyilkossal.
A kétségbeesett misszionárius a püspökhöz fordult, aki régivágású mormon úriemberként nem szerette, ha világiák ártották orrukat az egyház dolgába.
Összetrombitálta pár megbízható hívét és gondját viselték a problémának.
A helyi pletyka szerint az összelövöldözött autó lenne a bérgyilkosok járműve.
Ha igaz, ha nem, jól hangzik és van benne rendszer.
Ez a történet azonban nem magyarázza meg a többi roncsot. Mert a kanyonban több a roncs, mint Kanab mellett az autóroncsok vízmosásában.
Van pár legenda meg nem értett szerelmespárokról és nyaktörő (szó szerint) versenyekről, amiknek a végén a motorblokk kirepült a lerepült autóból.
Még így is túl sok volt itt a roncs.
Nem annyi, mint a Catstair canyonban, de annyi, hogy nem lehetett megmagyarázni mindet leszámolásokkal és vezetési hibákkal.
Én arra hajlottam, hogy néha bizony a megunt autók véletlenül legurultak a hegyről.
Elvégre az emberi kiváncsiság örök:
- Mi lenne, ha ledobnám ezt a követ innen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése