A macskaalom győzelme

- Nem tudok innen elmenni - mondta a szomszéd elakadt, vadonatúj Lexusára bökve.

Semmi butaságot nem csinált, csak el akart menni otthonról és ahogy kiállt az autójával, elakadt a jégen. Se előre, se hátra.

- Toljuk ki!

- Tegyünk alá macskaalmot - mondtam és úgy néztek rám, mint aki viccel.

- Majd én kihúzom! - mondta az enyhén fura szomszéd és hozott egy hegymászókötelet, majd Csodálatos Nalaját megszégyenítve belefeküdt egy hókupacba a Lexus mellett. Mikor jól kipihente magát, átfeküdt egy másik hókupacba és a Subarujára is rákötötte a kötelet, majd elindult és a kötél elpattant, mint bolha a kaméleonról.

- Hozok egy másik kötelet - mondta a következő szomszéd.

- Akkor én hozok macskaalmot.

Azért abszurdban én verhetetlen vagyok.

Előbb értem vissza a macskaalommal, mint a köteles szomszéd, talán mert a fickó enyhén kövér.

Fogtam a macskaalmot és kiszórtam a kerék alá, közben úgy néztek rám, mint aki teljesen megőrült.

Bezzeg amikor a Lexus kirepült jégről, mindenkinek leesett az álla.

- Ribizli, te egy zseni vagy! - mondták.

Nem tiltakoztam.

Szarvasok a hóban

- Nem jó - mondta a vapiti bika a vapiti teheneknek - erre sok az autó.

A tehenek megfordultak és elindultak felfele a hóban a dombon.

 (Ezzel befejezem az olyan szakszavak használatát, mint bika, meg tehén, meg suta, meg vapiti, meg barcogás meg ilyenek. Az agancsos az szarvas vagy fiú, a többi az lány. Kész.)

A pasi udvariasan előreengedte a csajokat, akik lelkesen csörtettek előre a szügyig érő hóban.

- Hova mentek?

- Arra! - felelték a nők, miközben helyet cseréltek, hogy ne ugyanaz legyen az úttörő.

Mentek, mendegéltek, aztán a bika elunta a menést a hóban, megfordult és felment a hegyre a köves gerincen, ahol sokkal könyebben lehetett haladni.

A csajok még mentek egyenesen, amikor észrevették, hogy a fickó másfele megy.

Megtorpantak és elindultak utána fel a hegyre.

Hogy ennek mi a tanulsága, nem tudom. Sose voltam szarvas.

Az oldal bosszúja

Láttam az újságban, hogy van a Temu nevű új webáruház. Nem nagyon érdekelt a dolog, van pár bejáratott helyünk, azok jók, minek váltsunk.

Aztán kiderült, hogy a Temu ad ajándékba száz dolláros kupont és hát ilyenkor az ember egyből arra gondol, hogy jó-jó bejáratott helyek... de száz dollár....

Természetesen azonnal kiderült, hogy ez a száz dollár nem úgy száz dollár, hanem száz dollár értékű árengedmény, ha sok-sok mindent veszünk.

Mi nem akartunk sok-sok felesleges dolgot venni, hogy kapjunk belőle engedményt.

Ekkor a Temu valószínűleg megérezte, hogy nem akarunk sok-sok pénzt költeni náluk sok-sok felesleges dologra vagy az algoritmusnak agyára ment a sok-sok keresés, mert egy különleges ajánlattal próbált engem visszacsábítani.

Hóvihar

Már előző este bezártak az iskolák, egyetemek, uszodák, könyvtárak, mert az előrejelzés szerint nagy viharnak néztünk elébe.

Valóban nagy volt.

Sokáig tartott, amíg kiástam magunkat.

Hihetetlen volt, hogy tegnapelőtt naplementét néztünk és tegnap pedig kirándultunk, ma pedig reggel hat körül ilyen fotókat csinálok.

Sőt, csináltam egy rövid videót is.

Naplemente a Saltair-nél

Nagy-Sós-tónál gyakran csodálatosak a naplementék.

Mivel nem tudunk betelni velük, kimentünk, hogy megnézzünk egyet egy kellemes téli estén.

Még világos volt, de a Marina már zárva volt - úgyhogy a Saltairnél álltunk meg és kisétáltunk a tóhoz.

Aztán csak azt monduk ÓÓÓÓÓÓÓÓ.

Meg azt hogy AAAAAAA.

Amikor meg lement a nap, akkor azt mondtuk, hogy VACCCCCC és elindultunk vissza a Saltairhez és a parkolóhoz.

Kövek - Lapis Lazuli

Utahban nincs lazúrkő.

Hogy hogy találtunk párat a Colorado partján, az rejtély. 

De találtunk.

Az új hobbi szép kövek keresése és megmunkálása. De erről valamikor később.

Két dolgot tudok elképzelni, hogy kerültek ide a kék kavicsok: valaki bedobott egy marék lapis lazulit a vízbe, mi meg megtaláltuk.

A másik lehetőség, hogy a Dolores-folyó hozta valahonnan Colorado államból, ahol van egy bánya a négyezer méter magasan a Sziklás-hegység egy vonulatán.

Azt a bányát egy részegen elveszett birkát hajkurászó cowboy találta meg.

Amikor a ringó ló nemcsak az ittas cowboy kedélyét kavarta fel, a deli legény lecsusszant lováról és elmélyülten tanulmányozni kezdte az ebédjét és whiskyjét, majd meglepődött:

- Mi az a kék?

Rövid kotorászás után talált is pár gyönyörű kék követ.

Nyitott is egy bányát, épített egy kunyhót és szorgalmasan ásott, amíg le nem hullott a hó, akkor leköltözött egy szállodába és lazúrkővel fizetett. Mikor elolvadt a hó, visszamászott a hegyekbe, kunyhójában szabadidejében mormotákat etetett és ásta a követ.

Mikor elhunyt, fia, aki addig gitárművészként és fotográfusként dolgozott egy ócenjáró hajón átvette a bányát. (Nem, ez nem egy Rejtő-történet.)

A fotográfusból és gitárművészből lett bányász világjárás közben meggyűlölte a turistákat és pisztollyal fogadta őket: általában a levegőbe lőtt, ha meglátott valakit.

Telente ő szobát bérelt a közeli kisvárosban és jórészt a könyvtárban olvasgatott és nagyon morc dolgokat mondott, ha valaki közel ment hozzá, de a könyvtárban nem lövöldözött. Valahogy mégse volt nagyon népszerű.

Amikor a hetvenes évek elején meghalt, mindenki azt hitte, közpénzen kell eltemetni, ám kiderült a 69 ezer dollárt hagyott a városi könyvtárra, hogy legyen ott egy külön zeneterem, ahol zenét lehet hallgatni.

Akárhonnan is jöttek a kövek, szépen meg lehetett őket csiszolni. 

Sőt, medált is lehetett belőlük csináni.

Kommunikáció

Az amerikaiak általában nagyon szeretnek matricákkal kommunikálni. Egész világnézetet képesek kifejezni pár matricával és egy teleragasztott autó mindent elmondhat tulajdonosáról.

Persze van, aki kevesebbet árul el magáról, de matricája ugyanakkor sokkal mélyebb betekintést enged lelkébe: "szeretek az erdőben kakálni" - hirdeti és valóban, ekkor már mindent tudok, amit sose akartam tudni.

Mit reklámoz a fotó?

Mit reklámoz a fotó?

1. Botanikus kertet.

2. Túranadrágot.

3. Melltartót.

4. Fodrászt.

5. Kertészeti tanfolyamot.

6. Túrabakancsot.

7. Régészeti előadást.

8. Kirándulók klubját.

A helyes választ lásd lenn.

Régészeti előadást.

Lehet, hogy a régész hölgy Indiana Jones lánya.

Jeremy Ranch Road télen

Nagyon nehéz elhinni, hogy ez a fagyos völgy ugyanaz, amerre a Mormon Flats fele szoktunk autózni, hogy megnézzük az erődöket (amikről szintén nem írtam még...) és ahol a patakban gázoltunk a forróságban.

Most forróságnak nyoma se volt.

Valahol csodálkoztam, hogy az East Canyon fele csobogó patak még nem fagyott be. Illetve, hogy a kacsák még nem fagytak bele.

A patakot fantáziadús módon East Canyon Creeknek hívják. 

Ennek a pataknak a mellékpatakja a McPollin ranch-nál folyó McLeod creek.

Szép volt.

Lenyűgöző.

Hideg.

Nyáron jobban tetszik.

Puppey amnéziás

- Puppey, mit akasz?

- Reggelit, reggelit, reggelit!

- Tíz perce kaptál!

- Ja, elfelejtettem. Esetleg második reggelit?

Papucslámpa

v

Amikor ezt megláttam az Amazonon, tudtam, az emberi civilizáció szintet lépett. Ez olyan, mint amikor feltaláltuk a tüzet. Az öngyújtót vagy az internetről bekapcsolható sütőt.

Elépzeltem, hogy kutyasétáltatás közben lábaim fénykévéket vetítenek az aszfaltra és megvilágítják a selymes füvet, ahova Puppey készül melléktermékét ledobni.

Ekkor ki kell kapcsolni a papucslámpát, hogy ne világítson Puppey érzékeny szemecskéjébe.

Ekkor fedeztem fel a lámpa fő hibáját: nem lehet nagylábujjal ki- és bekapcsolni. Még van hova fejlődnünk.

Elhagyottt város a Sego canyonban

Megjegyzés: Ez egy 2017-es történet. Az akkor megírt vázlatot nem élesítettem.

 

A városba vezető út alacsony autóval járhatatlan.
Négykerékhajtás szükséges!

Ezek a figyelmeztetések jártak a fejemben, miközben az elhagyott város szélén piknikező idős párt néztem, akik még borospoharakat is szedtek ki a Minijükből.

Ennyit a 4x4-ről és az alacsony autókról.

Yoda egyetértôen a vállamra hajtotta a fejét.

Már Thompson Springs se volt egy metropolis, Sego Canyon már-már egy Trója szintű régészeti felfedezésnek tünt. Mondjuk Trójában több az épületmaradvány.

Vamikor vasút vezetett Sego Canyonba Thompson Springsből. Vasút szállította a bányászokat is. egy sinbuszon.

Sego Canyonban szénbányák voltak, amíg be nem zárták őket.

Ezeknek a bányáknak és Sego Canyonnak a sorsa sok mindent elmond a szénbányák életéről és haláláról.

Sego Canyon városa nagyjából negyvenöt évet élt.

Az első bányát egy Ballard nevű ember nyitotta 1908-ban. Kicsi bánya volt viszonylag kis profittal, de Ballard jól megélt belőle és egy vasútvonalat is épített ide, hogy összekösse a bányákat a fővonallal, Thompson Springsben.

Aztán elunta a bányászkodást és eladta a bányát. Az új tulajdonosok nagy lendülettel láttak hozzá a bányák bővítéséhez és modernizálásához. A helyet átnevezték Sego-ra az itt nagy mennyiségben élő virágról, a sego lilyről.

Két gondjuk volt: nem volt elég víz a szénbányák üzemeltetéséhez és a hirtelen áradások gyakran mosták el a vasutat.

A nagy bánya nagyjából annyi profitot hozott, mint a kicsi.

Volt, hogy a bányászok öt hónapig nem kaptak fizetést, de maradtak, mert ez volt a legjobb munkahely a környéken.

Az ötvenes években aztán a tulajdonos végleg be akarta zárni a bányát, de a bányászok összeálltak és felvásárolták őket.

Ezt nem a legjobbkor tették: legnagyobb vevőjük, a vasút átállt dízelre, az épületek egy része egy tűzvészben leégett és a maradékot elvitte egy áradás. Páran még maradtak, de egy hegyomlás eltüntette az ittmaradt házak nagy részét. Ekkor mindenki elköltözött innen és az iskolát is áttvitték Thompson Springsbe.

Azóta csak tücskök ciripelnek Sego Canyonban.

Mi az összedőlt munkásszálló mellett még találtunk egy elhagyott autót is, amit ki tudja mikor és miért hagyott itt.

Meleg volt, csend és se szellő, se kísértet leple nem lebbent a tájon.

Tetszett a hely, de menni kellett tovább, de tudtuk, még van itt látnivaló egy másik látogatásra is.

Autónézés

"Tökéletes állapotú autó, sose dohányoztak benne és sose volt benne semmilyen állat" - olvastam a hirdetésben, miközben a két hátsó lábat néztem a jobb egyen. 

- A család kutyája nem állat - morfondíroztam, de azért kihagytam az autót. Általában azokat a hirdetéseket, amik nem tűntek teljesen őszintének, passzoltam.

Szigorú kritériumaink voltak, amik politikailag egyáltalán nem voltak korrektek. Csak az agglomeráció felső-középosztálybeli helyeit néztem. Első vagy második tulajdonost. Ez nem jelentett garanciát arra, hogy az eladó őszinte (lásd két lábat fenn), de valahogy szűrni kellett a találatokat. Tapasztalataim szerint, mire egy ilyen autó elért a középosztálybeli tulajdonostól a munkásnegyedekbe, meglehetősen lelakottá vált.

Úgyhogy általában kitartottam "gazdagéknál", ahonnan kirepültek a gyerekek és ott maradtak egy nagy batárral.

Ez se volt garancia: Saratoga Springsben (lásd fenn) találkoztam az egyik első olyan autóval, amit komolyabban megnéztünk.

Tulajdonos azt mondta, tökéletes állapotban van, csak egy éve áll, mert már nem kell.

Az autó valóban nagyon jól nézett ki, meg nem mondtam volna róla, hogy már szavazhatna választásokon.

Mivel nem értek az autókhoz, el is vittük egy szervízbe átnézetni.

- Valóban semmi baja - mondta a szerelő - csak pár apróságot kell megcsinálni rajta

- Ez a sűrgősebb, semmi komoly. Aztán ezen kívül pár szíjat ki kell cserélni. Meg a hátsó féket teljesen. Meg az elsőn a betétet. Meg a differenciált kicsit rendbetenni. Meg lecserélni a váltóolajat. Meg a kicsit folyik belőle az olaj és majd kell egy első kerék is hamarosan.

Megköszöntem, a papíron volt úgy 1500 dollárnyi munka és a további apróságok még ennyit tettek ki.

Azt tudtam, hogy ebben a kategoriában nem lesz tökéletes autó, de nem akartuk egyből rákölteni a vételár közel száz százalékát.

Nem siettünk, utazni és csavarogni, második autónak kellett ez, volt időnk. 

Úgyhogy elköszöntem a tulajdonostól (aki miután elköszöntünk október végén, máig - február eleje- nem aktualizálta a hirdetését a friss információkkal) és a gyönyörű utcákon elindultam újabb járgányt keresni.

A hirdetések viccesek voltak. A tipikus "tökéletesen működik" kitétel után általában megemlítették, hogy "az ablakok nem mennek se le se fel", illetve a "váltó tökéletes állapotban van", csak "a kettest és a hármast nem kapcsolja", ami tekintve, hogy ez a modell négysebességes váltóval rendelkezik, azért nem annyira jó arány.

Ami rozsdás volt, azt eleve nem kihagytuk - Utahban nehéz rozsdás autót találni, de néha sikerült.

"Az autónak semmi baja, csak a fék és a fűtés nem működik, de a légkondicionáló ontja a hideget" egy klasszikus megjegyzés volt.

Csakúgy, mint az, aki az "elvihetjük szerelőhöz átnézetni az én költségemre, ha tetszik" kérdésre azt válaszolta, hogy "Isten engem úgy segéljen, én értek az autókhoz és esküszöm, hogy semmi baja, higgye el".

Nem hittem el.

Nem a templomban voltunk.

Illetve az "új motor, új váltó, új első lámpák" nagyon jól hangzott, amíg le nem kérdeztem egy adatbázisból az autó történetét, amiből kiderült, hogy az új az hat éves, mert hát akkor tört ripityára.

Ezzel nem lett volna bajom, ha jó a javítás, de ha nem írja bele a hírdetésbe, akkor már gyanakszom.

Széteső roncsot se akartunk venni.

Ha a hirdetés őszintének látszott, akkor megnéztük, akkor is, ha a tulajdonos néha fura fotót tett fel róla.