(Megjegyzés: Sego-kanyonban 2017 őszén voltunk. A Colorado mellől jöttünk Thompson Springs érintésével és a közeli elhagyott bányaváros fele mentünk tovább, mielőtt a San Raffael Swell-be mentünk volna tovább.)
Stop! Eddig és nem tovább!
Legalábbis nekem ezt mondta a három figura a sziklafalon.
Akár lehettek a három királyok vagy a három testőr is.
Nekem azt mondták, csakúgy, mint a Moqui queen, hogy “ez a mi népünk, mi megvédjük őket”. Lehettek hősök, harcosok, istenek, varázslók, de az üzenet számomra ez. Persze az is lehet, hogy azt mondja, "itt fizessetek adót".
A sziklarajzok vonzzák egymást. Ha valahova felvéstek, felrajzoltak valamit négy-ötezer éve, akkor oda jó eséllyel száz-kétszáz éve is kopácsoltak valamit. Először ezt a Newspaper rocknál láttuk. Az volt az első találkozásunk a Southwest sziklarajzaival.
Talán azért gyűltek egy helyre a rajzok, mert ezek voltak az ideális táborhelyek, mert itt volt víz vagy mert az ember egy utánozó majom és ha már valaki elkezdte rajzolást, akkor azt folytatni kellett.
Ezt mondhatjuk hagyománytiszteletnek is.
A Sego-kanyonban is volt minden a Barrier-stílusú ôsi rajzoktól a pár évtizedes “gringograph”-ig.
Csak lestünk.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése