Metropolis alapítója mert nagyon álmodni. A massachussetts-i és utahi befektetőka huszadik század eleján úgy gondolták, hogy a Great Basin északi részén, közel a transzkontinentális vasúthoz egy mezőgazdasági város csak siker lehet.
Az üzletemberek majdnem mindenre gondoltak: hétezer embert álmodtak új városukba és ehhez mérten hatalmas iskolát (lásd felső két fotó) és szállodát építettek (lenti két fotó). Idevezették a vasutat és a San Franciscói földrengés romjaiból vásárolt diszkonttéglából gátat emltek a Humbolt-folyóra.
A városi telkeket és a környező mezőkön földet árultak.
Jöttek is a bevándolról, hogy kemény munkából új otthont teremtsenek maguknak.
Első évben a prérifarkasok elkezdték megenni a farmerek csirkéit és ezért a városlakók hajtóvadászatot indítottak a ragadozókra és kiírtották őket.
Ettől elszaporodtak a nyulak (mint a nyulak) és megették a termést.
Mielőtt kiírthatták volna a nyulakat is, beütött a krach.
Kiderült, mit felejtettek el a befektetők: megszerezni a vízjogokat.
A folyó alsó részén levő települések felháborodtak és pereltek, mert Metropolisban elzárták a csapot.
Metropolis veszített.
Többé nem használhatták víztározójukat.
A telepesek megpróbálkoztak szárazműveléssel, ami két-három esős évben működött ia, de a sáskák megették a termést.
Aztán elfogyott a víz.
És elfogytak a lakók.
Bezárt a vasút.
Bezárt a posta.
Az emberek elmentek, meghaltak.
Páran maradtak, akik állattenyésztésbe kezdtek, ők és leszármazottaik ma is itt élnek Metropolis közelében és ma is ide temetkeznek.
Ha meg nem haltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése