A hozzánk (sátrunkhoz) legközelebbi település Panaca, az egyetlen hely száz kilométeres körön belül, ahol van kutyafuttató.
Panacát mormon telepesek alapították meg, felvirágoztatásában (életbentartásában) jelentős szerepe volt kedvencünknek, Jacob Hamblinnak, aki átsétált Santa Clarából, hogy egy kis ipart telepítsen az új városba.
Panaca a mormon Trianon rossz oldalára került: Nevadába. Amikor Utah teljesjogú tagja lett az Egyesült Államoknak, akkor területének nagy - és ritkán lakott - részét a környező államokhoz csatolták. Így járt St Thomas is és csakúgy, mint ott, a nevadai állam itt is elmaradt adókat követelt a helyiektől, akik itt nem költöztek el, hanem hosszú pereskedés után nyertek.
Nyertek és megmaradtak egy mezőgazdasági településnek. Nem kértek a nem mormonok bányáiból, a busás hasznot meghagyták Pioche-nak és a mára temetőjét kivéve teljesen eltünt Bouillonville-nek.
Mondjuk az, hogy megnyerték a pert ma a városon nem látszik. Panaca gondozott, kedves hely, ahol van egy majdnem melegvizű tó is, de nem egy virágzó városka.
A helybeliek, akik mormonok, ma is inkább utahinak tartják magukat: fő ünnepük a mormon Pioneer Day, a városban nincs kaszinó és ez Nevada egyik száraz városa a kettőből: csak sebalkoholt lehet kapni, sört, bort nem. (A másik ilyen város az Boulder City.)
Panaca legérdekesebb látnivalója a tó mellett egy természetes sziklaív, a Condor Canyon, amiket majd legközelebb nézünk meg, és egy elhagyott krétabánya, ami egy időben börtön is volt.
A börtönnek nem volt sok cellája (összesen egy), de valószínűleg nem is volt rá szükség.
Panaca sose volt egy világváros.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése