1938 június 11.
Hugh Lord megsimogatta háza falát, végignézett a minden mozdíthatótól és eladhatótól megszabadított épületen, a falak tövét nyaldosó hullámokon.
Valószínűleg elnézett a hegyek fele, a horizontot uraló Mormon Mesára, ami előtt a kisvárosnak életet adó Muddy és Virgin folyók találkoztak és ahol egykor egy híd áll és amerre már csak sima víztükröt lehetett látni.
Meleg volt.
Lord beszállt csónakjába, még egyszer visszanézett a vízből kiálló csupasz falakra, házakra, a kivágott fasorok helyére. Valószínűleg sóhajtott egyet és elevezett. Sose tért vissza, pár héttel később St Thomas legmagasabb épületét is elnyelte a lassan kialakuló Lake Mead.
St Thomast másodszor hagyták el lakói.
A városkát 1865-ben mormon telepesek alapították és része volt annak a település-láncnak, ami Salt Lake Citytől nyújtózott délre túl Las Vegason. A várost nem Szent Tamásról nevezték el (akármelyikről), hanem egy mormonról, azaz szentről, akit Tamásnak hívtak. A mormonok öntözőárkokat ástak, fákat ültettek és egy révet építettek a Virgin- és a Muddy-folyók mellé. A település szépen gyarapodott. A mormon háború után meghúzták Utah mai határait és amikor ezeket kiigazgatták, kiderült, hogy a település Utah helyett Nevadában van. Nevada azonnal aranyban követelte az elmaradt adókat (ahogy a hasonló sorsra jutó Panacában is), mire a mormonok megsértődtek és felégették az egész falut és átköltöztek Utahba. Csak a révész maradt. 1880-ban Nevada megenyhült és ekkor újabb mormon telepesek érkeztek.
Ismét felépítették a városkát, kijavították az öntözőárkokat és művelni kezdték a földet.
Aztán jött a gát.
Az állam kártalanította a telepeseket, akik minden mozdíthatót leszedtek, minden eladhatót eladtak, majd kivágták dédelgetett fáikat és a faanyagot is eladták, majd ismét visszaköltöztek Utahba.
St Thomast pedig elnyelte a Lake Mead.
Az évtizedes szárazság következtében a Lake Mead visszahúzódott és St Thomas romjai nyolcvan év után kibukkantak a vízból.
Ide szerettem volna elmenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése