Internetcsinálás

Az elektromosművek kicserél egy villanypóznát a közelben, ezért két napon át reggel tíztől este hatig nincs áram.

- És akkor nincs internet se - gondoltuk.

Aztán belegondoltam, a száloptikás kábel a falból jön és aminek az áram kell az a modem meg a router.

Fogtam az egyik hordozható akkumulátort és átdugtam bele a modemet. Nem történt semmi. Még akkor se, amikor bekapcsoltam az akkumulátort, ami a kínai volt, pici és óccsó.

Megfogtam a másik akkumulátort (valószínűleg szintén kínai, de nem kicsi) és bedugtam a modemet és a routert. Továbbra se történt semmi. Már-már az akkumulátorral (hordozható) nyitottam ki az ablakot, amikor homlokomra csaptam és bekapcsoltam a készüléket.

A modem felvillant és hamarosan volt internet.

Most már csak a villanypóznát kell kicserélni.

Topliff

- Topliff-be megyünk - mondtam Puppey-nak.

- Miért?

- Mert ott még nem voltunk.

- Fk vannak?

Nem voltak, de azért Puppey elszórakozott a bokrokkal is. Az egójának nem tett jót, hogy nem tudott magasra pisilni, de azért jött lelkesen.

Egy elhagyott vasuti pályát követtünk.

Ez a vonal valamikor Eurékát kötötte össze Salt Lake Cityvel. Euréka pályaudvarára több irányból is érkeztek vonatok. Egy másik vasutat már végigkövettünk. Most egy másikon kalandoztunk, de nem mentünk rajta végig Eurékáig.

A töltés nyílegyenesen haladt a völgyben miután keresztezte a Pony Express útvonalát.

Egy időben, 1882-től ércet szállítottak erre a kohókba. A vonalról egy szárnyvonal ágazott le Topliffbe, ahol a kohókhoz bányászták a mészkövet.

Amikor a bányák Eurékában bezártak, akkor a vonal déli fele megszünt és csak a "mészkőjárat" maradt 1942-ig. Akkor az is bezárt.

Mi egy csomót gyalogoltunk az út mellett. Azért is, mert egy csomó geoláda volt a töltés mellett.

A járvány alatt egy fickó rászokott a mogyoróvajas perecre és heti négy litert evett meg (ekkora kiszerelésben árulják e terméket). Az edényeket sajnálta kidobni és végül harmincnyolc darabot geoládaként elrejtett a töltés mellett.

Mi ezeknek összeszedtük úgy a felét, visszasétáltunk a Behemóthoz és továbbautóztunk Topliff fele.

Átalában a szárnyvonal leágazását hiszik Topliff-nek, de ott csak egy kisebb vasútállomás volt, nem a település maga.

Topliff több mészkőbánya között feküdt egy meglehetősen elhagyatott helyen.

A bányák eredetileg 1942-ben bezártak, de a fejtést újrakezdték 2001-ben és egy darabig innen szállították Park Citybe a mészkövet.

A kőfejtők most ismét csendesek.

Topliffből csak pár pár ház alapja maradt meg. A többit elhordták az utolsó vonaton, majd felszedték maguk mögött a sineket.

Az legnagyobb romon látszott, hogy valaki visszarakott pár követ.

Nem mintha ez sokat segített volna rajta.

Általában egy elhagyott városban érzem, hogy milyen hely lehetett, elképelem, milyen volt régen.

Itt csak álltam és azt éreztem, hogy innen még a kísértetek is elmentek.

Sziklaszobor

Azt hiszem, erre a szoborra tökéletes kifejezés az, hogy “felállították”. 

A mókus panasza

- Nem adsz nekünk eleget enni!

- De! Megettétek az összes tököt!

- Éhesek vagyunk!

- Le fogunk fogyni!

- Lehet, jót tenne!

- Már a szemétben turkálunk mert nincs mit enni! - erre már nem tudtam mit mondani a mókusnak, úgyhogy kitettem nekik egy kis extra kaját.

Rajnai utikalauz

Néztem a rajnai hajós utikönyvet.

Sose gondoltam volna, hogy a Rajna Dubrovniknál éri el a tengert.

Botrányos hely

Megjegyés: Az alábbi helyet sok politikus erkölcstelennek tekinti és mindent megtesz megszüntetéséért. Mindenki csak saját felelősségére olvasson tovább.

- Micsoda fertőbe fogok csöppenni - gondoltam, miközben az egyetemi könyvtár elefántcsonttornyából bekanyarodtam a mozaik mellett a FERTŐ-be.

Ott álltam az egyetemi könyvtár nem-semleges (gender neutral) mosdójában.

Az én értelmezésemben a gender neutral mosdónak az a lényege (helytakarékosságon túl), hogy mindenki bemegy egy fülkébe ahol pisilhet, kakilhat egyedül - illetve telefonja társaságában -, majd egy közös térben, fiúk és lányok is kezet mosnak és kész.

A dolog azért is jó, mert vannak fiúk, akik lánynak érzik magukat. Vannak lányok, akik fiúnak érzik magukat. Vannak olyan fiúk is, akik fiúnak érzik magukat és olyan lányok, akik lánynak érzik magukat és olyanok is vannak, akiket ez az egész nem érdekel.

Ez a mosdó az összes ilyen problémára megoldást kínál. Bárki vagy, bemehetsz, pisilhetsz, kakilhatsz utána lehet kezetmosni.

Probléma nyema.

Valószínűleg ezért nem szeretik egyes politikusok.

Gyorsan megnéztem magam a tükörben, hogy megvannak-e még az erkölcseim. Megvoltak.

Megmostam a kezem, megszárítottam és távoztam.

Minden rendben volt.

Ki korán kel felhőt lel

- Puppey várj! Meg akarom nézni a felhőket!

- Nem várok, pisilni akarok!

- Pisilhetsz, amíg fotózok....

- De én a szokott helyemen akarok pisilni, te se összevissza pisilsz a házban!

Ebben Puppeynak igaza volt, úgyhogy nagy sóhajjal eltettem a telefont és loholtunk pisilni.

Talapzat

Ha kicsi a szobrod told meg egy narancsosdoboz-talapzattal. 

Jozsué pálmaliliomai között

- Ez itt egy Jozsué pálmaliliom - mondtam Puppeynak, aki válaszul felemelte lábát.

Nem szerette a Joshua tree-ket, amiket magyarul - mint nemrég kiderítettem - Jozsué pálmaliliomnak mondanak.

- Utahban csak itt nő - tettem hozzá.

Az "itt" Utah bal alsó (szaknyelven dél-nyugati) csücske közel az arizonai határhoz, Beaver Dam-hoz és a zsombolyhoz.

Nevadában az Extraterrestrial Highway mellett rengeteg ilyen fát láttunk és meg is tanultuk a nevét. Aztán el is felejtettük.

Most megint meg kellett néznem. Jozsué Pálmaliliomja.

Fura növények ezek.

Első benyomásom az volt, hogy levelei rettenetesen szúrósak. Az egyik végén hagytam is egy DNS-mintát táborhelyünkön.

Azt mondják, a mormon telepesek nevezték el őket Jozsué fájának (bocsánat, pálmaliliomának), mert úgy néztek ki, mint Jozsué kiterjesztett karral.

Mások szerint ez nem is így van, Mózesre a fák jobban hasonlítanak.

Szerintem a vita egyik résztvevője se látta se Mózest, se Jozsuét, úgyhogy maradjunk annyiban, a fák kitárt karú szakállas pasasokra emlékeztetnek. Vagy - legyünk gendersemlegesek - szakállas nőkre.

(Lenn: szakállas fa integet a kaktusz mögött.)

Megnéztünk pár kidőlt példányt és nagyon törékenynek tüntek. Mondjuk ha az itteni szelet kibírják, biztosan ellenállók.

Az ágak meglepően könnyűek voltak és nem meglepően tele voltak bogarakkal.

Kidőlve engem sokkal inkább emlékeztettek egy fekvő emberre - dehát nem én találtam meg őket, úgyhogy nevet se én adtam nekik.

Azt olvastam, hogy az indiánok lisztet őröltek magjaiból, össszekeverték vízzel, megszárították és beletörték a fogukat.

Megnézem, tudok-e ilyen lisztet szerezni.

Meglepetés a boltban

Ki vesz szeletelt franciakenyeret boltban?

Ami pillanatok alatt zsemlemorzsává szárad (amit lehet venni és szoktam is). 

Amit drágábban adnak mint egy franciakenyet egyben. 

Persze biztosan van rá igény, ha árulják. 

Lélekvadászok az ajtóban

MEGJEGYZÉS: A fotó illusztráció. 

Kop-kop-kop

Puppey átváltott vérfarkas üzemmódba és ugatással próbálta szétszedni az ajtó másik oldalán állókat. 

Kinyitottam az ajtót és rutinosan elkaptam a minitank nyakörvét mielőtt beszakította volna az ajtó előtt állók dobhártyáját. 

- Gavaris pa ruszki? - kérdezte az ajtó előtt álló jólöltözött nő, miközben a mellette álló férfi kedvesen mosolygott. 

- Nyemnoska - feleltem ellőve orosz tudásom jelentős részét. A pár arca felderült és olyan szóáradatban törtek ki, mintha egy hónapja nem beszéltek volna senkivel 

Felemeltem kezem:

- Harmincöt éve tanultam! Lassabban! Angliszki?

Az angliszki az nem ment nekik. 

Azt nem tudtam megmondani, hogy bővítetlen és jelzős szerkezetek nélküli tőmondatokban plíz. De valószínűleg azt már nem hallgatták volna meg. 

Újabb szóáradat. Most nem szakítottam félbe, mert olyan boldognak tüntek, hogy mondhatják. Puppeyt ez nem hatotta meg, továbbra is figyelmeztetett arra, hogy idegenekkel beszélek. Azaz idegeneket hallgatok. 

Közben a pár mondta a magáét életről, Istentől, igazságról és még a Szvigyeteli Jehovi-t is kivettem a szövegből. 

De mit keres két Jehova Tanuja lélekvadász Utahban? És mit várnak? Hányan beszélnek itt oroszul? Majd Jehov megtanítja oroszul a potenciális megtérőket? A mormonok legalább megtanulják a nyelvet, mielőtt mennek hittéríteni. 

Persze jobb itt hittéríteni, mint tiltott vallási csoport tagjaként lábbal felszedni egy aknamezőt valahol az ukrán fronton. Szóval örültem, hogy itt vannak, de azért a lelkem nem adtam nekik. 

A klasszikus háromszavas válasszal megmentettem őket attól, hogy Puppey halálra nyaldossa őket:

- Cpasziba, nyet, daszvidanyia. 

Álmok temetője

Meglepően sok épületmaradványt láttunk az út mellett.

Ma már itt csak zsombolyok és Joshua tree-k vannak és a nagy üresség Beaver Dam és Santa Clara között.

Ezért is volt furcsa ennyi romot látni itt.

Egy kis kutatás megoldotta a rejtélyt.

Az út átmászik egy hegyláncon. A régi autók nem bírták az itteni forróságot és az emekledőt, illetve a légkondi nélküli dobozokban elviselhetetlen volt a hőség.

Ezért a hágó két oldalán benzinkutat, szervizek, éttermek szegélyezték az országutat. 

Kicsit engem ezek a helyek Two Guns-ra emlékeztettek.

Mint olvastam, a leghíresebb pihenőhely a saját forrással rendelkező Castle Cliff volt.

Itt nemcsak enni, inni és szuveníreket venni lehetett, hanem pici állatkert is várta a látogatókat. (Sokáig tart, amíg kihül a felforrt hűtővíz.)

Volt pici szálloda, meg autószerelő és benzinkút is.

A hely fő vonzereje azonban a jég volt, amit a kimélyített barlangokban tettek el nyárra.

A jeget nem főleg a koktélba tették, hanem zsákokba. A zsákokat odaerősítették az autók hűtőrácsához és párolgó jég jobban hűtötte az autót. Gyakorlatilag nem negyven, hanem párfokos levegő hűtötte a motort.

Egy zsák jégért két dollárt kértek - ami tekintve, hogy négy liter benzin 12 cent volt, meglehetősen drágának tűnik.

De legalább felért az autó a hágó tetejére.

A virágzó üzletnek a technikai fejlődés és a autópálya vetett véget.

Nem kellett ennyi szolgáltatás, az autók gond nélkül leküzdötték a hegyet és aztán már amúgy se jött erre semmi.

Az egykor virágzó szervizekből csak pár kő és a pusztában kallódó porcelán maradt.

A karaván emlékműve

- Szamarak, lovak, szamarak, szamarak! - lihegte Puppey a fülembe.

- Csacsikám, ezek szobrok.

- Megszagolom, megszagolom, álljunk meg!

Amúgy is meg akartam állni és megnézni a szobrokat, úgyhogy lehúzódtunk az út szélére.

Puppey szinte repült az autóból ahogy igyekezett megnézni a szobrokat.

A szobrok a 18-19 századi Old Spanish Trail-re emlékeztek.

Akkoriban spanyol (majd mexikói) karavánok haladtak az új-mexikói Santa Fé-ből Kaliforniába.

Meg valószínűleg vissza is, de általában az odaútról olvasni mindenfele. De ha odamentek, vissza is kellett jöjjenek... Talán ezért is van itt két karaván. Az egyik jön, a másik megy.

A szobrok meglepőek voltak és nagyon tetszettek.

Puppey kétszer körbejárta őket, hogy tényleg kétdimenziósak-e.

- Gyere, keressünk romokat és Joshua tree-ket - majd búcsút intettem a Zorro-kalapos öszvérhajcsárnak és elindultunk romokat kereseni.